Előszó
A felnőtt ember, aki hosszú éveket töltött munkában, jól tudja, hogy milyen nagy különbség van munka és munka között. Gyakorlatilag, a maga bőrén tapasztalta, hogy nem mindegy milyen munkával...
Tovább
Előszó
A felnőtt ember, aki hosszú éveket töltött munkában, jól tudja, hogy milyen nagy különbség van munka és munka között. Gyakorlatilag, a maga bőrén tapasztalta, hogy nem mindegy milyen munkával töltjük életünket. Még kevésbé mindegy, hogy milyen lesz gyermekeink életpályája, életútja. Bebizonyított tény, hogy a munkaörömnek és a munkából adódó elégedetlenségnek egyaránt igen mély nyomokat hagyó és szinte sorsformáló hatása van. Akinek a munka örömet ad, annak élete kiegyensúlyozott, harmonikus, nagyobb a munkakedve, a teljesítménye, és magától értetődőnek tartja a munka erkölcsi törvényeit. A munkaöröm messze kisugárzik, túl a munkahelyen is, és az egész életet derűssé, boldoggá képes tenni. Sajnos bőven akad példa az ellenkező esetre is. Az érdeklődés, kedv, rátermettség nélkül végzett munka sok keserűséget okoz.
Egy fiatal technikus kopogtatott be a pályaválasztási szaktanácsadóba, s elmondta, hogy egyre kedvetlenebb, munkájával elégedetlen, szinte már elviselhetetlennek találja. A kérdésekre előadta, hogy a technikumi érettségit jó eredménnyel tette le. Közvetlenül utána a főváros egyik legjobban felszerelt üzemébe került, ahol munkáját megbecsülték, és egyéb elismerések mellett ezt anyagilag is kifejezésre juttatták. Főnökeivel is megértették egymást. A gyárban töltött néhány év mégsem tette elégedetté, sőt nyugtalanná vált. A vizsgálatokból kiderült, hogy pályaválasztásában figyelmen kívül hagyta alapbeállítottságát, érdeklődését és az egyéniségéből fakadó tulajdonságait. Pályaválasztásában csak a különösen általánosan jó képességeire, a továbbtanulásra és a mielőbbi pénzszerzési lehetőségre gondolt. Valami tehát kimaradt a számításból, méghozzá valami lényeges, ami később komoly megroppanást okozott. Nem vetett számot önmagával, változatosságot, mozgalmasságot igénylő természetével. Az üzemi munka egyhangú, unalmas volt számára. Az illető végül is megtalálta a neki való foglalkozást, de ezt néhány évvel hamarabb is megtehette volna, ha időben felméri, hogy milyen adottságai vannak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az olyan fontos lépés, mint az ember állandó munkatevékenységének megválasztása, életpályájának kijelölése igen nagy körültekintést igényel.
Vissza