Milyen kritika a fordításkritika?

Fülszöveg

A befogadó kultúra és irodalom felől a legnagyobb a fordításkritika felelőssége, és ezt a feladatkörét a legnehezebb átéreznie és felfognia. Ami az évtizedes, évszázados fordítgatás, ferdítgetés során hozzánk eljutott, azt kesernyés iróniával a „legnemzetibb irodalomnak" szokás nevezni, lévén, hogy minden eredeti műnek, még a legrosszabbnak is van elméleti esélye, hogy más közegekbe, kultúrákba kerüljön, csak éppen a magyarra fordítottaknak nem, amelyeket idegen forrásokból merítettünk, olyan értékek pótlásara, amelyeket önkörünkben meg nem valósíthattunk. Ez a merítés fokozott mértékű az egymás mellett, együtt létező kultúráknál, nemzetiségi környezetekben pedig szinte uralkodó, mivel többet kényszerülünk átvenni, mint amennyit mi magunk alkotunk, az irodalomban, publicisztikában, didaktikai szövegekben, hivatalos érintkezésben. Viszont ennek a folyamatnak iránytűkre, átvilágításra, befolyásolásra van, lenne szüksége, ellenkező esetben a befogadó közösséget, nyelvet beláthatatlan következmények sújthatják. Igazi fordításkritika a mi művelődésünkben, közéletünkben nincsen. Talán inkább az igényelésének hiányában, mint szakmai, tudományos okokból. A bibliográfiáinknak ilyen rovatuk sincsen, amit találunk az egyes szerzők kapcsán, azok más természetűek, méltatások, visszatekintések, egy mű vagy életmű irodalmunkba kerülésének tényét, végeredményét jelzik, nem folyamatát, teljesítményét vizsgálják. Vissza