Milyen Európa felé?

Előszó

1994 Pünkösdjén Európa számos nemzetéből és nemzetiségéből gyűltünk össze egy háromnapos intenzív konferenciára a VI. Pál Ambrozián Alapítvány székhelyén, a festői Villa Cagnolában, Gazzada városkában, az említett alapítvány és a Kultúra Pápai Tanácsa közös szervezésében. Gazzada városka nem teljesen ismeretlen a magyar közvélemény előtt, 1990 szeptember második hetében tartottuk „A katolikus egyház Magyarországon" c. konferenciát, melynek anyaga 1991-ben magyarul, 1992-ben olaszul jelent meg. Most hasonló együttműködés keretében, a Katolikus Szemle kiadásában jelentkezünk. A cím végén található kérdőjel egyben válasz és nem oly távoli rezonancia is kíván lenni 1991. évi 1-2. számunkra: „Útban Európa felé". Az 1995. év végéről visszatekintve az akkori remények foszlóban, a távolságok egyre növekvőben vannak.
E három gazzadai nap programja igen zsúfolt volt, összesen harmincöt előadás kellett beférjen, ezért a részvevőknek is szükségük van ezen időbeli távolságra, hogy annak teljes gondolati súlyát fel tudják dolgozni. E kötetünkben huszonkét előadás anyagát találjuk. Akit a teljes anyag érdekel, annak figyelmét felhívjuk az eredeti kötetre, mely velünk egyidőben jelenik meg Bresciában, a Morcelliana kiadónál.
Milyen Európa felé? A kérdés hordereje nagy, Kelet-Európa (nemcsak Kelet-Közép-Európa!) győztes 89-ét követően pedig elemi erővel jelentkezik, hiszen a korábban Nyugat-Európára tervezett Európa Unió kosztümé szűkre sikeredett, azt teljesen át kell szabni. A konferencián és kötetünkben is visszatérő refrén a föderáció gondolata, hiszen G. Guderzo szavaival: „nem lehet felépíteni a szövetségi Európát, ha elsőként nekünk történészeknek nem sikerül megszabadulnunk az európai történelem nemzetállami tévútjáról vallott pozitív hegeli értékeléstől" (30. 1.).
A közös Európa-házat ügy tűnik, együtt lehet csak felépíteni: Európa akkor talál el önmagához, ha ebben segíteni tudjuk. E munkában nélkülözhetetlen a keresztények részvétele. Ehhez kíván hozzájárulni a Katolikus Szemle 1995. évi 3-4. száma, jelen kötetünk.
Róma, 1995. Adventjén
A szerkesztő Vissza