A szerb irodalom története

Fülszöveg

HÁTLAPSZÓ
Tehát „A szerb irodalom története'". A történetek létformája az elbeszélés, elbeszélni pedig (Adomo szerint) annyit tesz, mint valami különöset mondani. Nem törekedtem an-a, hogy szubjektíve valami különöset mondjak, de önmagában is elég különös (nekem) az a tény, hogy a szerb irodalomnak ezt a történetét én írtam, itt és most. (A szerb irodalom története én vagyok.)
Itt: Magyarországról nézve biztosan másképp néz ki a szerb irodalom története, mint Belgrádból vagy Párizsból, ha pedig mégis megpróbáltam Belgrádba és Párizsba is képzelni magamat, inkább a közeli és a távolabbi világot néztem a szerb irodalom történetének szemszögéből. Az eredmény (remélem): irodalomtörténeti szempontból szisztematikus és klasszikus kézikönyv, összehasonlító szempontból integratív és asszociatív kontextusvázlat, erős magyar akcentussal.
Most: a tervezett cím - „A szerb irodalom története a IX. századtól 1997. november 7-ig" - második fele az utolsó pillanatban érvényét vesztette: a... Tovább

Fülszöveg

HÁTLAPSZÓ
Tehát „A szerb irodalom története'". A történetek létformája az elbeszélés, elbeszélni pedig (Adomo szerint) annyit tesz, mint valami különöset mondani. Nem törekedtem an-a, hogy szubjektíve valami különöset mondjak, de önmagában is elég különös (nekem) az a tény, hogy a szerb irodalomnak ezt a történetét én írtam, itt és most. (A szerb irodalom története én vagyok.)
Itt: Magyarországról nézve biztosan másképp néz ki a szerb irodalom története, mint Belgrádból vagy Párizsból, ha pedig mégis megpróbáltam Belgrádba és Párizsba is képzelni magamat, inkább a közeli és a távolabbi világot néztem a szerb irodalom történetének szemszögéből. Az eredmény (remélem): irodalomtörténeti szempontból szisztematikus és klasszikus kézikönyv, összehasonlító szempontból integratív és asszociatív kontextusvázlat, erős magyar akcentussal.
Most: a tervezett cím - „A szerb irodalom története a IX. századtól 1997. november 7-ig" - második fele az utolsó pillanatban érvényét vesztette: a kézirat befejezésének filológiailag hiteles dátuma, 1997. november 7. után, decemberben elhunyt a könyvben tárgyalt egyik szerző. Összecsapott bennem a pozitivizmus és a szimbolizmus; kockán forgott a könyv egészére jellemző aggályos adathűség és realizmus (melynek szellemében még valóságosan elhangzott kávéházi beszélgetésekből is idézek a lábjegyzetekben'), másrészt viszont elveszhetett volna november 7-e jelképe, most, korszakok, századok és ezredek végén (v. elején). így aztán az alcím megszüntetve-megőrizve a Hátlapszóba került.
Milosevits Péter Vissza