A kínok útja

Előszó

A felszabadulás után a nagyközönség elé került könyvekkel kapcsolatban komoly elvi jelentőségű vita folyt az illetékesek köreiben, arról, vajjon helyes-e, célszerű-e most, még melegében a nagy nyilvánosság elé tárni mindazokat a sebeket és sérelmeket, amelyeket nemcsak a magyar társadalom egyes tagjai, hanem az egész magyar becsület, a humanitás szenvedett az elmult hónapok alatt.
Az illetékesek igen tekintélyes köre aggodalommal mérlegelte a helyzetet és azt az álláspontot szegezte le, hogy részben nem Ízléses, részben pedig nem célravezető dolog a nyilas és náci terror rémségeinek feltárása annál is inkább, mert a magyar társadalomnak ma mindennél inkább higgadtságra van szüksége. Egyes vélemények szerint az úgynevezett "élményregények" helyett inkább a könnyű romantikát kellene az olvasóközönség kezébe adni.
Ez az elvi jelentőségű és elhúzódó vita volt az oka, hogy a sokat vitatott élményirodalom művei csak elkésve kerültek a nagyközönség elé. A vita ma már eldőlt, az aggodalmaskodók kénytelenek voltak belátni, hogy az élményirodalom megjelenésére igenis szükség van, elsősorban maga a nagyközönség akarja tisztán látni, mi is történt tulajdonképen azok alatt a hónapok alatt, amíg a magyar nyilvánosság el volt zárva a tárgyilagos hírszolgálat elől. A jóizlésnek és a többi erkölcsi követelménynek pedig a kiadó és szerzők együttesen tettek eleget, úgy hogy az illetékeseknek e tekintetben is eloszlatták minden aggodalmát.
Az első szabad könyvnap eredménye is azt igazolta, hogy az élményirodalom ellen felhozott érvek helytelen következtetésen alapultak. Az olvasóközönség nemcsak, hogy szívesen fogadta, hanem egyenesen követelte azokat a könyveket, amelyek az elmúlt hónapok eseményeit tárták fel a maguk sokszor rideg, kegyetlen valóságában. De sohasem az események néha szinte grandguignol-szerű rémségei, vagy hátborzongató izgalmai voltak a döntő tényezők, melyek ezeknek a könyveknek a kétségtelen sikerét alátámasztották, hanem egyrészt az élmények valósága és az események tárgyilagos leírása, másrészt pedig - és ez a legszebb elismerés a magyar könyvolvasó közönség számára - a piacra került élményregények irodalmi értéke.
A kiadó a közvetítő az író és az olvasóközönség között. Ez a könyv, amelyet most adunk olvasóink kezébe, a legszebb elégtétel a kiadó számára, mert megvalósítva látja benne mindazokat a célokat és gondolatokat, amelyeket még a pince mélyén az ostrom bombahullása közepette megtartott tárgyalások folyamán tűzött maga elé. Millok Sándor könyve az igazi élményregény, semmit hozzá nem told, semmit el nem vesz a valóságból, valóságos kútforrás a történelmi adatgyűjtés számára, de mégis tiszta irodalom, vérbeli író mesterműve, melyben az élmény és az irodalom tökéletes egyensúlya adja az igazi mintáját annak, amit a kiadó az "élményirodalomról" elképzelt.

Budapest, 1945 augusztus hó
Müller Károly Vissza