Magyarország közgazdasága I.

Előszó

A huszadik század elején hazánk közgazdaságában egy új korszak kezdődik. Új alapokon kezd kiépülni közgazdaságunk hatalmas épülete, érvényesülésre tör az a rejtett erő, mely annyi századon keresztül improduktív módon hevert földünkben s nemzetünkben. Az 1867-ik évi kiegyezés visszaadta önállóságunkat, s a nemzeti irány mind erőteljesebben kezdett kidomborodni minden irányú tevékenységünkben. A nemzeti aspiratiók a század végén teljesülés előtt állanak.
Ha összehasonlítjuk a mult helyzetét a jelennel, határozottan fényes eredményeket kell konstatálnunk. Fényesek ez eredmények, ha tekintetbe vesszük, hogy azok harminczhárom év munkássága nyomán keltek. A modern állami kialakulás e 33 éves korszakra esik, közgazdaságunk ereje, versenyképessége, 33 év munkájában gyökerezik. A mult csak az erőt halmozta fel, azt megőrizte, de kihasználni nem tudta.
Az összehasonlítást tevékenységünk minden irányú nyilvánulása kiállja a külfölddel. Értjük a szervezetet, a munkásságot: tény, hogy a végeredmény tekintetében nem egyszer háttérbe szorít a külföld ereje, de ez érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy néhány évtized munkája századok tevékenységével áll szemben. Áll ez különösen közgazdaságunkra. Hosszú századokon keresztül kellett küzdenünk fajunk fennmaradásáért, mely élet-halál harcz a békés munkásságnak teret nem engedett. A nyugat védbástyája volt hazánk; mig nemzetünk vérzett, addig a nyugati államok fejlődtek s gyarapodtak. Fentiekből következik, hogy a nemzet nem tekinthette a gazdasági fejlődést czéljának, előtte államfenntartó tekintetek lebegtek. Vissza