Mikus Gyula gyűjteményes kiállítása

Fülszöveg

Mikus Gyula úgy hozzátartozik Keszthelyhez,mint ahogy a kastélyhoz a torony, a városhoz a kastély, a Balaton. A kemenesaljai tájról jött és Berzsenyi szavait hozta útravalóként. Két évtized kötette Tapolcához, ahhoz a Pannon tájhoz, amelyet a reneszánsz kor egyik legnagyobb magyar egyénisége,Janus Pannonius közel 600 évvel ezelőtt úgy énekelt meg verseiben, ahogy megálmodta ecsetjével a színek költője.
A zalaszántói évek, a két világháború közötti időszak, az embert és szellemet megnyomorító kor emlékét is őrző életképek tanúi is ennek a kornak. Az utolsó kenet, a halottasmenet témájú képek már az érett művészt mutatják.
Mindössze öt évet mozdult el Pannóniából tanulóéveiért Szegedre. Képein az alföldi rónaság színeivel, a Tisza habjainak és homokjának szőkeségével üzen.
Kereken ötven éve költözött Keszthelyre. A Balaton a kimeríthetetlen lehetőségeket kínálja. A táj változó arcát változó fényben csak Ő tudja így visszaadni. "A Balatont festettem télen, nyáron, kora tavasszal, késő ősszel. Amikor úgy tűnik minden tudok róla, naponta újabb arcát fordítja felém. Kapcsolatom a tóval és környékével megbonthatatlan, már csak magammal elmúló..." - írja 10 éve.
A festő gyűjteményes kiállításával a kastély kiállítótermeket is avat. Először kapnak múzeumi funciót e falak, építése óta. Méltó ünnep ez festőnek és épületnek.
Dr. Czoma László Vissza