Mikus

Előszó

Részlet a könyvből:

Több mint négy évtizede már, hogy Mikus Sándor ifjúkori alkotásai megjelentek a nyilvánosság előtt, s bár viszonylag későbbi ndult pályáján, mint évfolyam szerint említhető kortársai, hamarost a haladószellemű tárlatok rendszeres kiállítója lett. A harmincas években már tekintélyes díjak, kitüntető elismerések, elmélyült kritikák kísérték szereplését. 1933-ban és 1934-ben a Szinyei Társaság részesített jutalmakban a kollegiális figyelem többféle tanújelét is adva. 1937-ben a párizsi vilgkiállításon már a nemzetköz zsüri is felfigyelt a szobraira, egy aranyérmet és egy díszoklevelet zsavazott meg Mikus Sándornak a magyar pavilonban bemutatott műveiért. Életútján a munka és a siker azóta is hűségesen kitart mellette, művészete kétszáznál több plasztikai alkotásra terjed, ami - szobrászról lévén szó - szám szerint is imponáló teljesítmény, kisméretű figura, érem, nagyszobor vegyesen, köztük mintegy ötven közterületen felállított kompozíció. Eredményeiért két Kossuth-díjai, a Népköztársaság érdemes, majd kiváló címét, érdemrendeket kapott a kormányzattól. Negyedszázada a Képzőművészeti főiskola tanára. Rövid életrajzánál - látszólag - munkásságának alakulása se tanúsít drámaibb zökkenőket, viharosabb fordulatokat. Párizsban egykoron a "Mezítlábas asszony", a "Mosakodó", a "Haját fonó nő" tetszett annyira a díjosztóknak, köztük maillolnak, Despiau-nak, s ha legutóbb készült dolgaival hasonlítjuk össze a korai alkotásokat, viszontlátjuk bennük a fiatal szobrász eredeti törekvéseit. Vissza