Mikulás Szivárványországban

Fülszöveg

Azt talán még a legkisebbek is tudják, hogy a Mikulás bácsi olvas a szívekben és ismeri a gyerekek vágyait, mégis minden esztendőben sok-sok kislány és kisfiú juttatja el hozzá a kívánságait levélben. Télapóka a hosszú téli estéken gondosan elolvassa valamennyit, majd feljegyzi a naplójába, ki milyen ajándékot szeretne, no meg persze azt is, hogy megérdemli-e azt az ajándékot.
Egyik este különös levél került a Mikulás kezébe. Azért volt különleges ez az üzenet, mert küldője, Pöttömke, egy kedves, jószívű kislány, nem a saját kívánságait sorolta el a Télapónak, hanem arról írt, mennyire sajnálja, hogy a Mikulás bácsi évente csak egyszer, egyetlen fagyos decemberi éjszakán jár feléjük. Mert bizony az ő kertjükben tavasszal vidáman hajladoznak a napsütésben a színpompás virágok, nyáron gyümölcsök piroslanak a fák zöld ágain, ősszel pedig tarka avarszőnyeg borítja be a talajt. Pöttömke azt kívánta, bárcsak megmutathatná a Mikulásnak is ezt a sok csodát.
Télapóka meghatottan tette le Pöttömke levelét, azután egyszeriben felderült az arca. Tudta már, milyen ajándékot vigyen a kislánynak: egy sokszínű varázspalettát, amelynek segítségével Pöttömke percek alatt odavarázsolhatja a Mikulás elé a napfényben fürdő tavaszi kertet, a zamatos gyümölcsöket, a sárguló faleveleket. És amely varázspaletta segítségével Pöttömke is bármikor Szivárványországban teremhet, ha kedve szottyan hozzá.
A puttonyba a sok baba, könyv és csoki mellé még aznap este bekerült Pöttömke varázspalettája. Kísérd el te is a Mikulást Pöttömkéhez, hogy azután együtt repülhessenek el Szivárványországba! Vissza