Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései

Előszó

Néhány esztendővel ezelőtt, egészen pontosan 1997-ben nagy sikerű műsort sugárzott a Kossuth Rádió. Tolnay Klári folytatásokban olvasta fel Mikszáth Kálmánné visszaemlékezéseit. Nemcsak a magyar színészet e csodálatos egyéniségének tolmácsolása volt magával ragadó, de mindenki tudta, hogy közös település is összeköti őket, a Nógrád megyei Mohora, Mauks Ilonka szülőfaluja. A rádió hallgatók még ma is emlegetik ezt a műsort, remélve, hogy egyszer majd el is olvashatják az író özvegyének emlékiratait. Amelyet eddig háromszor adtak ki, s ebből két kiadás a múlt században látott napvilágot, s nagyjából ötven esztendővel követték egymást. A harmadik kiadás is körülbelül ennyi idő után jelent meg, az író nevét viselő könyvkiadó jóvoltából. A korábbi két kiadást jeles irodalomtörténészek nevéhez köthetjük. Az Athenaeum Rt 1922-ben jelentette meg Mikszáth Kálmánné visszaemlékezéseit szép, díszes köntösben, nagy alakban, papírkötésben. Az előszót és a jegyzeteket Rubinyi Mózes írta, függelékként Beöthy Zsolt esszéje olvasható Mikszáthról. Rubinyi Mózes ifjú tudósként jelentkezett Mikszáthnál, hogy foglalkozni kíván életrajzával. Így is tett, hiszen irodalomtörténet-írói munkásságának fő vonulatába a Mikszáth kutatás tartozott. Minden valószínűség szerint őt kell megtalálnunk abban a személyben, aki rávette Mauks Ilonkát emlékei megírására. Hiszen az első részleteket már 1917-ben és 1918- ban is olvashatták a magyar irodalom kedvelői a Magyar Figyelőben. Valakinek segíteni kellett, hiszen Mikszáth leveiből is tudjuk, hitvese nem tartozott a kiemelkedő magyar helyesírók és stiliszták közé... Vissza

Fülszöveg

Mikszáth Kálmán házassága már önmagában is Mikszáth-regény, afféle "különös házasság", - nem a választott feleség személy különös, hanem az , hogy a társadalmilag és vagyonilag, sőt többé-kevésbé műveltségileg is magához illő leányt regényes módon, csaknem szöktetéssel tudja csak feleségül venni, s a nagy nehezen, kalandosan kötött házasság egy-két esztendő alatt fölbomlik, mert Mikszáth egy regényhős gesztusával adja tudtára ifjú feleségének, hogy már mást szeret. S mindezt azért, mert a kezdő író nyomorog, nem tud "szolgabírói szinten" jólétet biztosítani a bizonyára elkényeztetett dzsentri-leánynak, s nem tudja jó lélekkel nézni felesége szenvedéseit a szegénységben. A Mikszáth komponálta romantikus regény megoldása nem kevésbé romantikus a kezdeténél: Mikszáth egy évtizeddel az első esküvő után újra oltárhoz vezeti elvált feleségét, most már azzal a fölényes büszkeséggel, hogy ő az ország legünnepeltebb s bizonyára legjobban kereső írója, s olyan módot nyújthat feleségének, akárha nógrádi alispánné volna - vagy még jobbat.
Erről a regényes házasságról számol be Mikszáthnné a Visszaemlékezésekben, közben érdekes korrajzot ad, s olyan mozzanatokra hívja föl az olvasó figyelmét, melyek érdekes megvilágításban helyezik Mikszáth egy-egy művét. Vissza