Tavaszi rügyek

Előszó

Részlet a könyvből:
Tavaszi rügyek.
Egész legendakör van elterjedve Selmecen Gábel Jánosról, arról az együgyű emberről, aki szemben lakott a liceum-épülettel s valóságos kötekedési tárgyul szolgált a pajkos nebulóknak. Pedig testvéröccse volt az egyik professzornak, Gábel Istvánnak. Onnan könnyen kölcsönözhetett volna tekintélyt, ha ugyan lett volna annak is.
No már csakugyan cudarul bántak a szegény Gábel Jánossal. A lovaira gúnyverseket csináltak, a kinyitott ablakain át cserebogarakat eregettek be. Egy tarisznyára valót fogott egyszer össze Nagy Jani és beöntötte az ablakon, éppen mikor ö kegyelme vacsorált. A „Vidám" nevű lovát egy éjjel bemeszelték fehérre; a helyi nyomdában külön újságot szedettek ki számára, amely tele volt a legcsodálatosabb hirekkel: Spanyolországban cukorbányát fedeztek fel, amely az egész világot el fogja látni. (No, ez nem jó dolog - sopánkodott Gábel János uram, mert egy cukorgyár részvényeiből állott a vagyona.) Kossuth kétszázezer emberrel betört Mehádiánál. (No, ez jó dolog, - rikkantott fel vidáman, mert nagy forradalmár volt belsejében.) Pesten tegnap óriási földrengés volt, az egész város elsüllyedt mindenestül.
Halálsápadtan ugrott fel, mert a leánya, a kis Mariska ott járt iskolába.
- Kocsis fogjon! - hörögte.
- Rögtön indulunk Pestre.
- De hiszen Pest nincs már meg - vetették közbe pajkos tanácsadói. Vissza