Előszó
Részlet a kötetből:
"A Jancsi gyerek fölkapaszkodott esténként a boglyas kemence tetejére, a pislogó mécses mellé és mutogatta azt a tudományt, amit három hosszú télen szedett magába nemzetes...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"A Jancsi gyerek fölkapaszkodott esténként a boglyas kemence tetejére, a pislogó mécses mellé és mutogatta azt a tudományt, amit három hosszú télen szedett magába nemzetes Bibicz András rektor uramtól.
Rettenetes nagy tudomány volt! Az egész család jóllakott vele minden este.
- Ebből a gyerekből, akárki meglássa, pap lesz! - mondogatta az öreg Gyurka bácsi, égő pipája hamuját megnyomogatva.
A Jancsi gyerek ilyenkor megörült a szónak, s még harsányabb hangon olvasta a fülbemászó történeteket Bogár Imre haláláról, Zöld Marci kalandjairól, híres Rózsa Sándor világraszóló dicsőségéről.
Bizony, csak szépek azok a rablóhistóriák!
...Az ember odaáll a puszták végtelenébe és elkiáltja magát: »Itt én vagyok az úr!« - aztán megadóztatja és megjutalmazza az utasokat, mint egy király a jobbágyait; ezer forintos bugyellárist vesz el a gazdag zsidótól, s tíz rőf posztót mér ingyen a szegény utazó diáknak ünnepi öltözetre. Az aztán a valami! Hát még az az ezer meg ezer cifrábbnál cifrább veszedelem, mit az igazi betyár hetyke legénykedéssel lábol át mindannyiszor: belefut a zsandár markába, s mikor már az azt hiszi, hogy kezében van, akkor rendesen kisiklik valami furfangos módon, felpattan a tüzes fakó hátára s addig vágtat, mígnem végképp elnyeli a puszták délibábja...
A körülülők úgy elhallgatják a Jancsi gyereket, hogy majd a szemük dülled ki bele; csak néha szólnak egyet-egyet közbe: »Pompás! derék! aki árgyélusa van...«"
Vissza