Előszó
Részlet a kötetből:
TALÁLKOZÁS AZ ŐSÖKKEL
Évmilliókkal ezelőtt mostani erdeink helyén más erdők és ligetek voltak, más fák, más állatok, más füvek.
Ezekben az erdőkben a nyírfák, hársak és...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
TALÁLKOZÁS AZ ŐSÖKKEL
Évmilliókkal ezelőtt mostani erdeink helyén más erdők és ligetek voltak, más fák, más állatok, más füvek.
Ezekben az erdőkben a nyírfák, hársak és jávorfák együtt nőttek a mirtuszokkal, babérfákkal és magnóliákkal. A mogyoró szomszédságában szőlő nőtt, a szerény szomorúfűztől nem messze kámfor- és ámbrafák virágoztak.
Az óriási tölgyek törpéknek látszottak a roppant mammutfák mellett.
Ha a mai erdőnket házhoz lehetne hasonlítani, akkor a régi erdő nem egyszerű ház, hanem valóságos felhőkarcoló volt.
Fény és lárma uralkodott a „felhőkarcoló" felső emeletein. A hatalmas élénkszínű virágok között rikácsolva röpködtek a tarka madarak. Az ágakon hintáztak és fáról fára ugráltak a majmok.
Egy majomcsapat éppen az ágakon szalad, mint valami hídon. Az anyák megrágott gyümölcsöt és diót tömnek a keblükre szorított majomfiókák szájába. Az idősebb gyereksereg az anyák lábába kapaszkodik. Az öreg bozontos vezető ügyesen szalad fel a fatörzsön és az egész csapat a nyomába ered.
Miféle majomfajta ez?
Ilyen majom ma semmiféle állatkertben nem látható.
Ezek azok a majmok, amelyektől az ember, a csimpánz és a gorilla származik. Erdei, fánlakó ősszüleinkkel találkoztunk most. A tudósok „dryopithecus"-oknak, fán lakó majmoknak nevezik őket.
A dryopithecus a felső emelet lakója volt. Akárcsak a hidakon vagy az oszlopcsarnokokban, úgy járkáltak a dryopithecusok az erdőben, tíz-húsz méter magasságban.
Vissza