Emlékezések és tanulmányok

Előszó

Részlet a kötetből:

ÉLC ÉS A BÓK a mai társadalomban olyan, mint a levesnek a fűszer. A kettő közötti különbség, hogy míg az egyik a nevetségest, a másik a szeretetre méltót igyekszik képletesen felhajhászni.
Igen sokan írtak már e tárgyról hazai, úgy, mint külföldi írók, és bizony el lehet mondani az egyszeri olasszal, hogy tuto monde e fatto come nostra famiglia. (Az egész világ olyan, mint a mi családunk.)
Az élcet és bókot mindenütt egyformán szeretik, dacára, hogy minden népnél annak vérmérsékletéhez, szokásaihoz simulván, az éle és bók is különböző; pl. a franciáknál könnyű, mint a szikra, a németeknél erőltetett és nehézkes, az angoloknál homályos, éppen, mint hazájuk köde, a spanyolnál naiv, mint a gyermek mosolya, az olaszoknál szúró, nem mint a tövis, hanem mint a tőr hegye.
A magyar ember is hajlandó élcekben beszélni még akkor is, midőn nem akar: ti. a különböző dolgokban rejlő hasonlatok eleven, gyors feltalálása által képekben állítja elénk szavait. A panaszkodó, elhagyott özvegy asszony keserűségében azt mondja pl.: „Olyan vagyok, mint a törülközőkendő, mibe mindenki beletörüli a maga szennyesét."
Az élcnél és a bóknál arra kell különösen ügyelni, hogy ne legyen pórias; azaz ne foglaljon magában olyan tárgyat, s ne érintkezzék olyan fogalommal, mely az illedelem vagy a társalgási megszabott formák határát átlépje. Különösen áll ez pedig a bókra nézve, mely a női szobákban divatozván, leginkább kell, hogy a női szobák gyöngéd körében legyen alkalmazva. Vissza