Előszó
Részlet:
"Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmecbánya.
Bocsássa meg az ottani érdemes magistrátus ezt a...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmecbánya.
Bocsássa meg az ottani érdemes magistrátus ezt a becsmérlést, nem akar lenni sem sértés, sem guny, különösen az élőkre vonatkozólag, kik bizonyára nem tehetnek róla, hogy az őseik olyan bolondos helyre épitkeztek. Nyájas olvasó, a ki még nem jártál e görbe országban, képzelj magadnak háromezer hegycsúcsot, ugyanannyi völgykatlant. egy tucat sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle alaku házakkal, melyeknek előrésze sokszor sokszor háromemeletes, mig ellenben a háta szerényen odalapul a hegyhez.
Ha végig járod e maga a természet által kikövezett várost, szived csordultig megtellik humanisztikus érzelmekkel s elérzékenyülten sóhajtasz föl: "Hát még itt is emberek laknak?"
A vidék kietlen rut, az időjárás mostoha.
A zimankós "Szitnya" a "felhők szeretője", erővel aszott keblére huzza le szeretőit, akármerre tartanak.
S ha felhője nincs, mint a mellőzött vén leány duzzog, fölfujja magát. Ha tehát eső nem esik, szél nem visit végig a zig-zugos utcákon és sikátorokon.
Szomorú város ez!"
Vissza