Mikszáth Kálmán

Előszó

Épen Mikszáth Kálmán, a kiről e kis könyv szólalni fog, írja egyik jelenleg is élő regényírónk életpályájáról adott vázlatában, hogy «a mozgalmas, gazdag írói életrajzoknak, melyeket a czenzorok, maeczenások, Károly-kaszárnyák, Kufsteinok és egyéb viszontagságok élénken tarkítottak hajdanta, úgy látszik, hála istennek, már végük van. A mostani írókkal már alig történik egyéb, csak az, hogy írnak.» Jellemezte Mikszáth e sorokban a maga életpályáját is, ennek nem regényes fordulatokban, hanem az alkotó munkában való gazdagságát.
Hozzá élő íróval szemben, a vele foglalkozót bizonyos kötelező tekintetek adatok tekintetében kisebb térre szorítják. Úgy tartom, hogy az élő jelesnek múltjából senkinek sincs joga többet vinni a nyilvánosság elé, mint a mit életéből műveiben ő maga elmond, vagy a mi az életből a nyilvánosság előtt lefolyt. Ez álláspontot következetesen megtartanám e könyvön végig, még az esetben is, ha bármennyi egyéb, az említett két körbe nem tartozó adat állna is rendelkezésemre, a mint hogy nem áll egy sem, mert egyebekre kijelölt álláspontomról egész anyaggyűjtő munkámban nem is pillantottam. Nem a Mikszáth emberi egyéniségének képét akarom vázolni élete különböző szakaszaiban, a mint ő ezt megtette - és meg is tehette már 1907-ben - Jókaival, hanem első sorban művészetének értékelését óhajtom nyújtani. Érintem ugyan azon életrajzi körülményeket, melyek jelzett álláspontom mellett rendelkezésemre állva, művészetének előállását valahogy sejtetik, de fődolgomnak mégis azt tekintem, hogy alkotásai során kísérjem végig. A külsőleges adatok különben, ha légio számra vannak is, egy géniusz végső megfejtéséhez akkor sem segítenek. A ki valamely művésszel foglalkozik, annak nem szabad abba a gőgbe esnie, hogy adataival, ha még oly számosak is, megfejtette őt. A helyes sejtetés a legtöbb, a meddig eljuthat. Mert hogy mikép lesz környezeti és egyéb behatásokból ép ilyen és nem más jellemű műveket alkotó egyéniség - ennek megfejtését homály födözi be előttünk. «Lett valahogy. Lett a földanyától», mondja Mikszáth, bevégezésül találgatásainak, a melyekkel egy jelenkori nagy írónk előállásának nyitját kereste. Ezt mondhatjuk el róla is, s végeredményében minden géniuszról. Épen azt, a mi bennünk legmeglepőbb, legcsudálatosabban eredeti, nem lehet pontosan levezetni. Eddig még egyetlen géniusz «oknyomozó magyarázata» sincs megírva, még azé a Goetheé sem, ki a világ minden költője közt a legpontosabb önéletrajzzal segíti monografusait. Hiszen ha azt a folyamatot apróra pontosan ki tudnók mutatni, ez volna oly csuda, mint géniuszok mesterséges előállítása. Marad a belső kapu mindvégig csukva előttünk. De elmegyünk legalább odáig, járva teremről-teremre, melyekben a műalkotások felséges galériája vár, s az ezekben való gyönyörködés, a rajtuk való eszmélkedés fölemelő joga a miénk, a művész életében is, elvitázhatlanul.
Zólyomvölgy, 1909. augusztus havában. Vissza