Fülszöveg
SZÁZADVÉG ÉS SZÁZADELŐ
A kötet szerzőjének szilárd meggyőződése, hogy a XX. századvégi Magyarország sorsa 1988 és 1992 között dőlt el. Az illegitim bal-, majd legitim jobb-liberális hatalom föláldozta saját hazáját a privatizáció-dereguláció-globalizáció „szentháromság" neoliberális oltárán. Meg sem kísérelték azt, hogy Magyarország saját útját járja, élve a történelemben ritkán adódó lehetőséggel, amit a rendszerváltás hozott.
Az Antall- (és Boross) kormány(ok) által írt mondat végére a Horn Gyula and co. társaság tette ki a pontot.
Az 1998 és 2002 között regnáló polgári kabinet csak lassítani tudta a gazdaságitársadalmi katasztrófa felé száguldó vonat sebességét. Ezen „rövid késést" azután jócskán bepótolták az őket követő álbaloldali-neoliberális, komprádorújgazdag, nemzetidegen-nemzetellenes, maffiaszerűen működő, keresztapa vezetésű kabinetek (három is volt) triásza.
A főiránynak álcázott Uniós és NATO stratégia csak fölváltotta a KGST-t és a Varsói Szerződést, hazánknak...
Tovább
Fülszöveg
SZÁZADVÉG ÉS SZÁZADELŐ
A kötet szerzőjének szilárd meggyőződése, hogy a XX. századvégi Magyarország sorsa 1988 és 1992 között dőlt el. Az illegitim bal-, majd legitim jobb-liberális hatalom föláldozta saját hazáját a privatizáció-dereguláció-globalizáció „szentháromság" neoliberális oltárán. Meg sem kísérelték azt, hogy Magyarország saját útját járja, élve a történelemben ritkán adódó lehetőséggel, amit a rendszerváltás hozott.
Az Antall- (és Boross) kormány(ok) által írt mondat végére a Horn Gyula and co. társaság tette ki a pontot.
Az 1998 és 2002 között regnáló polgári kabinet csak lassítani tudta a gazdaságitársadalmi katasztrófa felé száguldó vonat sebességét. Ezen „rövid késést" azután jócskán bepótolták az őket követő álbaloldali-neoliberális, komprádorújgazdag, nemzetidegen-nemzetellenes, maffiaszerűen működő, keresztapa vezetésű kabinetek (három is volt) triásza.
A főiránynak álcázott Uniós és NATO stratégia csak fölváltotta a KGST-t és a Varsói Szerződést, hazánknak azonos súlytalanságot és kiszolgáltatottságot teremtve, „Drúzsba"-kötve még a visegrádi (V4-ek) rémálommal.
Nem így járt el Szlovénia és Horvátország és főleg nem Koszovó, amely országokról (is) szól ez a kötet úgy, hogy ők tartják a tükröt, s ebben Magyarország - szilánkokra törve - látszik, miközben már egy évtized eltelt a XXI. századból is.
Juhász György
A PUBLICISZTIKA HALÁLA
1948 és 1956 között nyílt, diktatórikus cenzúra (Révai-kurzus) működött Magyarországon.
Ezt a forradalom vérbefojtása után egy sokkal kifinomultabb és még aljasabb, a 70-es és a 80-as évekre már öncenzúrába átmenő rendszer (Aczél-kurzus) követte, amely már-már a szabadság látszatát volt hivatott kelteni egy korlátozott szuverenitású országban, félig-meddig sikeresen. Ez alól csak olyan szellemóriásaink tudtak egy-egy pillanatra (műben) kibújni, mint Németh László, Illyés Gyula vagy Kodály Zoltán.
Az 1989/90-es zavaros, irányított és felemás rendszerváltás azt a hamis látszatot keltette, hogy legalább a cenzúrától megszabadulunk, ha már a „fölszabadítóktól" megszabadultunk. A délibáb azonban hamarosan szertefoszlott, mivel a kimúló egy- és rendpárti diktatúrának még volt annyi ereje, hogy kettészakítsa a magyar társadalmat, módszereit és attitűdjét a demokráciára hagyományozva. így szinte minden napi-, heti- és havilapot, folyóiratot és még a periodikákat is pártokhoz (igen) közelálló orgánumokká tegyen, s ezzel halálos csapást mérjen a publicisztikára. Hetven százalékban balra és harminc
százalékban jobbra igazodó szekértáborok (szerkesztőségek) jöttek létre -a hangadó bal- és liberális oldal már készen állt-, belső ítéletvégrehajtókkal, akik kötődésben túltettek még elődeiken is, betömvén dz összes szellemi rést, amin még kikukucskálhatott volna a közérdekű politikai és társadalmi kér-
Bírálni csak szembe lehet, a saját oldal az tabu. aki kibújik, az buta, s írásai asztalfiókban (laptopon) maradnak. Ezeken a hermetikusan lezárt határokon csempészett át e sorok szerzője egy pár írást, kivonva azokat a szellemi vám és elkobzás alól. Jttfe
Vissza