Mikor kerek volt a világ (dedikált példány)

Fülszöveg

Ezt a könyvet egy Amerikába szakadt hazánkfia írta, angolul és természetesen magyar témáról. Fenyvesi Károly 1956-ban hagyta el az országot - elsőéves egyetemista volt a debreceni egyetemen-, azóta kint él; két előkelő amerikai lap, a U. S. News and World Report és a Washington Post munkatársa. Könyve egy Szabolcs megyei zsidó család háromszáz évéről szól. Fenyvesi megfogadta a századokról öröklődő családi tanácsot: mindent meg kell őrizni a múltból, az ifjabb generáció az apák, nagyapák tapasztalataiból, élményeiből él, s a halál leküzdésének legbiztosabb módja az emlékezés. Ezt az örökséget, talmudista jó tanácsot követve, marylandi farmján Charles Fenyvesi felidézte magában mindazt, ami őseivel Magyarországon történt, az emlékek összegyűjtésében mozgósította valamennyi életben maradt rokonát, és megírt egy könyvet, amely boldog emlékművet állít egy hihetetlenül életképes közösség életének az elmúlt három században.
Bár írásos dokumentumok a család létezéséről csak a XVIII. századtól találhatók, a hagyomány nem zárja ki, hogy a zsidó ősök esetleg már akkor itt voltak a Kárpát-medencében, amikor Árpád fejedelem bevonult a Vereckei-szoroson át. Fenyvesi ősei a térség nehézségeihez roppant ügyesen alkalmazkodva, ősi hitüket és hagyományrendszerüket, szokásaikat megőrizve, egészen az első világháború végéig maradtak egyszerre hithű ortodox zsidók és Magyarország mindenben elkötelezett sikeres polgárai - abszolút hazafiak.
Mert talán ez az utóbbi a legérdekesebb ebben a könyvben, amely egyben egy kiváló humorérzékkel megáldott, mélyen érző patrióta vallomása erről a földről. A kötetben szereplő családi fényképeken tősgyökeres magyar gazdálkodók portréját látjuk viszont. Mert ennek a hitében végig ősi identitását őrző családnak a történetében az a legkülönösebb, hogy az asszimiláció problémáját nem traumaként élik át, hanem megoldandó feladatként, amelyet igen sikeresen teljesítenek. Kivételes sorsuk abban is áll, hogy fittyet hánynak annak az ősi zsidó szokásnak, hogy mivel népük a Biblia és a legendáriumok szerint örök vándorlásra ítéltetett, ezért véglegesen sohasem telepednek le, következésképpen földet sem vásárolnak, legfeljebb bérelnek - hiszen a röghöz kötöttség maga az életveszély.
Fenyvesi ősei azonban szépen letelepednek Szabolcs megyében, földet vásárolnak - először csak keveset, majd a végén nagybirtokosok lesznek -, tökéletesen asszimilálják magukba a külsődleges dzsentrivonásokat, de ugyanakkor, ahol lehet, zsinagógát építenek, temetőt létesítenek. Rajonganak Kossuth Lajosért, aztán hálásak Ferenc József liberalizmusáért, az egyik ős pénzzel támogatja Eötvös Károly tiszaeszlári küldetését, s a per végeredményét a magyar jogrend ünnepeként üdvözli. Akad olyan is a famíliában, aki - mint egy vérbeli Krúdy-figura - színésznő szeretőket tart, és cigányzenés mulatságokat rendez, ha leruccan Nyíregyházára.
Aztán jön az első világháború, a hadikölcsönbe fektetett pénz elúszik, vége lesz egy zavartalan és növekvő világnak - vagyis elkezd cserepeire hullani, ami egykor kerek egész volt. Jönnek a zsidótörvények, jön a Holocaust - egyvalami azonban a leszármazottakban sosem rendül meg: a hit, hogy az ősök ébren tartott tapasztalatával felfegyverkezve talpra lehet állni, hogy a történelem által szerteszét dobált család valami titokzatos módon mégis egységes marad.
Fenyvesi anekdotázó stílusa finom, elegáns, visszafogott és rendkívül szórakoztató. Nem véletlen, hogy a könyv megjelentetésére világszerte a legelőkelőbb kiadók vállalkoztak. Vissza