Mikor jöjjön? Mikor nem?

Előszó

A születésszabályozás kérdése csaknem olyan idős, mint maga az emberiség.- A születendő utódok számának akaratlagos meghatározása, a család nagyságának, a szülők gazdasági helyzete és a szülő anya egészségi állapotának figyelembevételével való szabályozása, - a bibliai Onantól - a mai tömegnyomor nincstelenjéig, minden kor, minden emberének egyik legégetőbb problémáját képezte. Az önmegtartóztatás heroikus aszketizmusától - a kriminális abortus förtelméig, mindent megkiséreltek és igénybevettek, amit emberi leleményesség, tudás, zsenialis elképzelés és visszataszitó gonoszság ezen a téren kigondolni és alkotni tudott. - Alig van emberi probléma, melyhez annyi lelki és testi kin, vergődés, nyomoruság és bűn tapad, mint ehhez - és tulzás nélkül állithatjuk, nem volt még kor, melyben ennek a problémának a megoldása időszerübb lett volna, mint ma, mikor a szociális nyomor kényszeritő sulya alatt összeroppan minden vallásethikai, - morális meggondolás és az önfenntartás ösztöne erőszakosan szab akaratlagos határt a fajfönntartás ösztönének. - És éppen a kérdés égető aktualitása okozta, hogy a társadalom arra hivatottjai, - theológusok, orvosok és szociológusok világszerte összefogtak, hogy felvilágositó szóval és céltudatos tettel segitsenek e nagy probléma megoldásában. - Minden kulturállamban egyesületek, intézmények alakultak, melyek felvilágositással, tanáccsal szolgálnak a hozzájuk fordulóknak és amelyek a születésszabályozás, a fogamzás szabályozásának legális eszközeivel küzdenek a magzatelhajtás már katasztrófális méreteket öltő büne ellen. - Az arra illetékesek összefogásának megvolt az eredménye. A probléma megoldása kikerült a kuruzslók és kufárok kezéből és az arra hivatottak munkakörébe kerülve, rövid időn belül olyan eredmények érlelődtek, melyek annak a reménynek engednek teret, hogy ez a mondhatni ősidők óta kisértő kérdés, rövidesen ideális, tudományos megoldást talál. Vissza