Miklósy Gyula naplója 1886-1888

Fülszöveg

A STUDIA THEATRALICA sorozat újabb köteteként Miklósy Gyula (1838-1891) színész és színigazgató naplóját adjuk közre.
A 19. század utolsó harmada - és különösen az 1880-as évek - a magyar színjátszás sűrű, forrongó korszaka volt. Ekkor teljesedett ki az a környezet -színházépületek, állandó, illetve vándortársulatok, színészszervezetek -, amely az első világháború végéig a magyar nyelvű színjátszás hátterét jelentette. A színházi szakma megalkotta működésének belső szabályait, s e szabályok betartását, „elszenvedését" színészek és színigazgatók néha szorongatóan nehéznek érezték.
Miklósy Gyula, a Miklósy-színészdinasztia alapítója 1859-ben választotta a színészpályát, hat év múlva már saját társulata volt. Az 1870-es évek elején színigazgató Budán és Pesten, az 1880-as években dráma-, népszínmű-és operett-társulata élén vándorolt településről településre, játszóhelyről játszóhelyre. Naplójában nemcsak a színházi mindennapok apró-cseprő gondjait hagyta olvasóira, hanem sikerein... Tovább

Fülszöveg

A STUDIA THEATRALICA sorozat újabb köteteként Miklósy Gyula (1838-1891) színész és színigazgató naplóját adjuk közre.
A 19. század utolsó harmada - és különösen az 1880-as évek - a magyar színjátszás sűrű, forrongó korszaka volt. Ekkor teljesedett ki az a környezet -színházépületek, állandó, illetve vándortársulatok, színészszervezetek -, amely az első világháború végéig a magyar nyelvű színjátszás hátterét jelentette. A színházi szakma megalkotta működésének belső szabályait, s e szabályok betartását, „elszenvedését" színészek és színigazgatók néha szorongatóan nehéznek érezték.
Miklósy Gyula, a Miklósy-színészdinasztia alapítója 1859-ben választotta a színészpályát, hat év múlva már saját társulata volt. Az 1870-es évek elején színigazgató Budán és Pesten, az 1880-as években dráma-, népszínmű-és operett-társulata élén vándorolt településről településre, játszóhelyről játszóhelyre. Naplójában nemcsak a színházi mindennapok apró-cseprő gondjait hagyta olvasóira, hanem sikerein és kudarcain keresztül tudósít a korabeli színházi vállalkozások küzdelmeiről, a hitelezők és végrehajtók között lavírozó színigazgatóról, színészekről, előadásokról, színészgyerekekről és a városok-falvak lakóiról is - úgy, ahogyan ő látta őket.
Miklósy tizenegy füzetet írt tele, ebből öt maradt fenn. Ez a könyv az első kettőt tartalmazza. Akár útirajz is lehetne a 19. század végi Magyarországról, elsősorban mégis hiteles, izgalmas, fordulatos és nagyon személyes dokumentum. A színtársulat és a család kalandjait 1886 őszétől 1888 nyarának végéig követhetjük, a Felvidéktől az Alföldön át az északkeleti végekig bejárhatjuk velük az országot, és megismerhetjük egy 19. századi vándortársulat sokszor önmagában is színpadra illő történetét. Vissza