A szegedi bölcsészkar Radnóti Miklós diákéveiben (dedikált példány)

Előszó

Minden várost az tesz igazán a kultúra otthonává, hogy „lelke" van: ezt a „lelket" a történelem alapozza meg, a kulturális intézmények töltik meg tartalommal és a köznapi élet tartja életben. A történelmi magyar városoknak is van „lelke", olyan városokra gondolok, mint Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Nagyvárad, Debrecen, Pécs és természetesen Szeged. A történelmi ország elvesztése után igen sok patinás városunk idegen kezekbe került, következésképp jobban meg kell becsülnünk azt, ami megmaradt. A megmaradt városoknak így nem csak történelmi tradícióikat kellett megerősíteniök, vállalniok kellett az elveszített városok szellemi örökségének átvételét és gondozását is. Kiváló példának éppen Szeged kínálkozik, amely a trianoni ítélet után befogadta az otthonát veszített kolozsvári egyetemet, majd tovább fejlesztette, a saját hagyományaihoz igazította, és mára a nemzeti kultúra karakteres műhelyévé tette. Műhellyé, amely a város szellemiségére is meghatározó bélyeget nyomott.
Miklós Péter tanulmányai, amelyekkel a jelen kötetben találkozik az olvasó, valamilyen módon (és nem csak a tanulmányíró személyén keresztül) mind kötődnek a szegedi univerzitáshoz. A Kolozsvári múlt, szegedi jövő - A szegedi egyetem első évtizedei című írás éppenséggel azt a küzdelmes és eredményes korszakot idézi fel, amelyben - a román hatalom által felszámolt kolozsvári magyar egyetem utódjaként - megszületett és karaktert kapott a szegedi egyetem... Vissza