Mikes Kelemen válogatott törökországi levelei/Fáy András válogatott meséi

Előszó

Részlet az első műből:
"Mikes Kelemen Zágonban született, Erdélyben 1690 augusztus havában. Mint tizenhét éves ifjú Rákóczi mellé került apródnak, s midőn a fejedelem 1711-ben az országból távozni kényszerült, Mikes elkíséri urát Lengyelországba s Angliába, majd Francziaországba, melytől, minthogy az osztrák házzal ekkor háborút viselt, Rákóczi különös bizalommal várt segítő kezet. De a hadakozó felek közt a rastatti béke 1714-ben helyre állítja a jó viszonyt s Rákóczi végképp lemond arról, hogy Francziaország őt Ausztria ellen megsegítse; megvonul Páris mellett s emlékiratait kezdi írni. Midőn 1716-ban a porta és Ausztria közt üt ki a háború s a szultán Rákóczit meghívja, ez, új reménytől élesztve, öt évi ott-tartózkodás után elhagyja Francziaországot s közel hatvan főből álló kíséretével Törökországba indul. De közben az osztrák győzelmek már-már véget vetettek a háborúnak s midőn a fejedelem 1717. Gallipoliba érkezik, a békealkudozások meg is indultak. Nem is nyílt neki alkalma többé Ausztria ellen fegyvert fognia: 1718 július 21-én megkötik 24 évre a passzaroviczi békét s Rákóczi hiába akar már Francziaországba visszatérni: 1720-ban Rodostóba internálják s a bujdosó fejedelem, annyi keserves csalódás után itt éli le hátralevő napjait, főképp írásban találván szórakozást s a vallásban megnyugvást.
Így került Mikes is Rodostóba. Neki nem volt politikai becsvágya soha, a "szabadságkeresés" sem zaklatta elméjét s mint maga mondja, nem volt egyéb oka hazáját elhagyni, minthogy igen szerette az öreg fejedelmet."

Bevezetés a második műből:
Fáy András (1786-1864.), ki a jelen század első felében közéleti hasznos tevékenységével oly tisztelt s emlékezetes nevet vívott ki magának: több mint félszázados írói működésével is nevezetes nyomot hagyott irodalmunkban. Neveléstani és egyházi, politikai és társadalmi kisebb-nagyobb munkáit nem számítva, csupán a szépirodalmiak mintegy 18 kötetre rúgnak: regények és elbeszélések, komoly drámák és vígjátékok, melyek - ha nem egyenlő sikerűek is - koruknak mindenesetre jobb alkotásai közé tartoznak.
Fáy írói jellemét azonban leghívebben meséi fejezik ki; ezekkel alapította meg írói hírnevét s ezek legmaradandóbb alkotásai.
Már legelső munkájában: az 1807-ben megjelent Bokréta cz. kötetben közölt néhány mesét, s Szemere Pál buzdítására, ki már a legelsőkön észrevette, hogy Fáynak ilyenek írására különös tehetsége van, később többet is írt. így jelentek meg 1820-ban: Fáy András eredeti meséi és aphorismái, 1824-ben: Újabb eredeti meséi és aphorismái, s 1828-ig amaz már 3-ik, emez 2-ik kiadást ért.
A két kötet több mint 600 mesét és aphorismát foglal magában... Vissza