Miképpen szabadult s miből

Előszó

Részlet a könyvből:

„Hé, Stanley!" kiáltott a szerkesztő egyik munkatársára a San Francisco Examiner kiadóhivatalának harmincnegyedik emeleti folyosóján, "Nem tudnál elmenni erre a verniszázsra? Eredetileg Mike vállalta, de nem ér vissza. Az imént telefonált be, hogy a Dávid Hackney kiállítása hatalmas tömeget vonzott ki a De Younghoz, onnét nem tud elszabadulni, ahogy ígérte", Stanley Cates a fejét vakarta.
„Rengeteg a dolgom, Scott! Nincs valaki más?"
„Senki! Szaladj már oda gyorsan!"
„Hol van?"
„Az Isabelle Custer galériában".
„Te jó Isten! A Gearyn! Ott még le sem tudom rakni a kocsimat! Ott, a Theater Districtben még a parkolóházak is tömve vannak"
„Végy egy taxit! Itt egy húszas, csak szaladj!"
„És mi ez egyáltalán? Miért olyan fontos ez neked?"
„Az Art Academy rektora üzent, hogy nem szabad kihagyni. Ez a Philippe Úrban az Akadémia egyik tanára, és nagyon sokra tartják. Minden évben van egy kiállítása, és a képei igen kelendőek. Azt hallottam, hogy a kiállítási anyag kétharmadrésze rendszerint elkel".
„Na jó, add ide azt a húszast, elrobogok. Remélem, nem holnapra akarod!"
„Megőrültél? Természetes, hogy holnapra akarom! Mikorra, ha nem holnapra! Na, eredj, szól a telefonom!"
Az újságíró morogva cammogott el a liftek irányába.
A taxi nagyon nehezen vergődött át a Markét Streeten, és nem volt sokkal könnyebb dolguk a Tenderloin egyirányúsított utcáiban sem, mert amint nekiindultak a Taylomek, a vezető eszébe jutott, hogy az Isabelle Custer galéria a Mason sarkához közelebb van, a Geaiyn nem fordulhat jobbra, és utolsó pillanatban lekanyarodott az O'Farrellen. Itt viszont azonnal egy dugóba kerültek.
„Inkább kiszállok itt", mondta Cates. „Okosabb lett volna, ha továbbmegy a Tayloron, és a Geary sarkán tesz ki. Akkor csak egy háztömböt kellene most kutyagolnom!" Vissza