Miként a csillagok

Előszó

Négy történelmi regényemet fogja egybe ez a könyv. Bár időben hosszú a távolság, amíg Méliusz Juhász Pétertől eljutunk Ráday Pálig, azonban ha a lelki tényezőkre hagyatkozunk, olyan fogalmakra, mint hit és magyarság, akkor a távolság összezsugorodik, és hőseim egyívásúvá válnak az időben. Református vagyok, apám lelkész volt Tiszalúcon, a szülőfalumban, halála után öcsém lépett örökébe, anyai ágon szinte a gályarabokig visszamenőleg prédikátorok az őseim. Eszmélésemtől fogva ebben a hitben nevelkedtem, már gyerekként lapozgattam apámék képes Szent Bibliáját.
Természetesen a képeket nézegettem benne, valami különös erőt éreztem ki belőlük. És már akkor feltűnt nekem egy név a Biblia belső oldalára nyomott szöveg végén: magyar nyelvre fordította Károli Gáspár. Többször is eltűnődtem azon: ki lehetett ő? Mert azon kívül, hogy magyar nyelvre ültette át a teljes Szentírást, semmit sem tudtam róla. A ködös múltba fordult képzeletem valaki olyannak láttatta előttem, mintha csak ott ült volna a sápasztó gyertyalángnál egy kamraszerű helyiségben, akár egy emberi pók, aki naphosszat a betűket szövögeti.
Ilyen előzmények után már íróként egyszerűen a kíváncsiság vezetett a róla szóló kisregény, a Megszámlálta futásodat... megírásához. A történelmi segédanyagokra a Debreceni Református Kollégium könyvtárában leltem rá, és azok tanulmányozása közben már akkor megragadott Méliusz alakja, Isten trombitája, ahogy azt az őt megidéző mű címéül is adtam. Vissza