Mihályi tájszótár

Előszó

„Az egyik legtörzsökösebb magyarságú, legsajátosabb magyar nyelvjárású vidék", a Rábaköz (Pais Dezső: Magyar Nyelv 1959: 317) szókincséből kap ízelítőt az olvasó ebben a munkában. Valamennyi adat a mihályi nyelvjárásból, Mihályinak, ennek az oklevélben először 1198-ban említett Árpád-kori magyar településnek a nyelvéből származik. Az itt közölt szavak, kifejezések nagy részét azonban bizonyára ismerik (ismerték) a Rábaköz többi falujában is.
Rohamosan pusztuló, köznyelviesülő nyelvjárásaink szókincsének a gyűjtését nemcsak és nem is elsősorban a lokálpatriotizmus sugallja, hanem több tudomány, mindenekelőtt a nyelvészet és a néprajz sürgetően követeli. Bár nyelvjárásaink fölött már a múlt század elején megkondították a vészharangot, joggal véljük, ,, vész jelzésre" nekünk, a mi nemzedékünknek van legtöbb oka. A hagyományos paraszti gazdálkodás eltűnése, a falu arculatának gyökeres megváltozása, az iskolázási, művelődési, utazási lehetőségek ugrásszerű megnövekedése, valamint a tömegkommunikációs eszközök (elsősorban a televízió) egyre növekvő hatása ugyanis rohamosan gyorsuló ütemben közelítik a nyelvjárásokat a köznyelvhez. Az életforma szükségszerű változásának természetes velejárója, hogy bizonyos fogalmak és szavak mindig kisebb használati körre szűkülnek s az őket használó idős emberek elmúlásával menthetetlenül kihalnak. Százával tűnnek el így nyelvjárási szavak, kifejezések, földrajzi nevek és vesznek el velük értékes információk a nyelvtudomány, a néprajz, a település- és gazdaságtörténet stb. számára. Ma még sok mindent megmenthetünk a feledésbe merüléstől, amit a következő nemzedék nyomokban sem fog megtalálni. Ez a tudat kell, hogy növelje felelősségérzetünket és hogy tettekre serkentse mindazokat, akiknek lehetőségük van pusztuló nyelvi értékek megmentésére. Bárczi Géza szavaival: ,,nem lehet kétséges, hogy mi a legsürgetőbb és legfontosabb teendő. Gyűjteni, gyűjteni, gyűjteni! Megragadni a pusztulót, menteni a veszendőt, feltárni a jelent, melyben múlt és jövő ölelkezik" (Magyar Nyelv 1964: 13).
Ennek a kis szótárnak az anyagát 1961 őszétől 1976 őszéig gyűjtöttem. Az első években nem gondoltam azonban arra, hogy az összegyűlt anyagot majdan szótárszerű feldolgozásban tegyem közzé. Bár a táj szavakat egyetemista korom óta gyűjtöm, elérni kívánt célként inkább a nyelvjárás bizonyos nyelvtani jelenségeinek a leírása lebegett előttem. Tájszóanyagom folyamatos gyarapodása, a nyelvjárás gyorsuló bomlása, köznyelviesülése, jó adatközlőim szüntelen fogyatkozása azonban elhatározássá érlelték bennem a gondolatot, hogy figyelmemet immár a nyelvjárás szókincsének a gyűjtésére összpontosítsam. Vissza