Miért nem rózsaszínű mégsem a világ?

Előszó

Azt hiszem sokunknak napi tapasztalat, hogy szaporodnak a kocsmák. Néha presszónak álcázva, néha élelmiszerbolt mellett árulva a sört és egyéb innivalót. Szomorú tehetetlenséggel látjuk az egyre több részeg embert. Dohogunk, szörnyülködünk, de igazi védekezésre, netán mentésre alig látunk lehetőséget. Valami magán-háborgássá, vagy statisztikai szörnyülködéssé zsugorodik az, amit tehetünk. A keresztyén egyház felekezetei, köztük a mi református egyházunk is szent küldetéstudattal vállalják azt, amit vállalhatnak, tehetnek. De hányan kerülnek kapcsolatba ezzel a szolgálattal? Egyáltalán hányan tudnak róla? Dr. Tapolyai Mihály könyve vigasztaló, bátorító segítség ebben a helyzetben tudása, elkötelezett keresztyénsége erre bátorít, hogy rázzuk le a kishitűséget, mert nem reménytelen küzdeni egy alkoholista gyógyulásáért. Olvasva mondatait, megérezzük, hogy nem vagyunk magunkra hagyva ebben a küzdelemében. Orvostudomány, lélektan, szakemberek küzdenek velünk és segítenek nekünk. Mindezt pedig közvetlenül, közérthetően és olvasmányosan adja a könyvében a kezünkben. A könyv értékei közül - igazán a teljesség igénye nélkül - néhányat feltétlenül meg kell említenem. Mint lelkész elsőnek emelem ki, hogy úgy nézi és látja az embert, természetesen az alkoholfüggőségbe került embert is, mint aki megváltásra szorul és van Megváltója, aki az Úr Jézus Krisztus. Ebből következik, hogy szereti azokat, akiket gyógyítani akar. Adatai maiak, frissek. Ugyanakkor látja és láttatja az embert és betegségét a maga történetiségében. így lesz általánosan, és ma is érvényes sok megállapítása. Már említettem, hogy a könyv stílusa közvetlen, kellemes. Hozzá kell még tennem ehhez a közérthetőséget nem csökkentő tudományosságot. Az olvasó érzi, hogy a „csevegés" mögött hatalmas tudományos apparátus áll. Illesse köszönet Dr. Tapolyait a szolgálatért, annak vállalásáért, amelyet ezzel a könyvével is végez.
Tóth Kása István református lelkipásztor Vissza