Fülszöveg
Előszó
Ez a könyv hitünk tíz izgalmas kérdésének árnyékos oldalát világítja meg. Olyan kérdéseket bont ki, amelyekről
keveset beszélünk, pedig a sorok között elrejtve benne vannak a
Szentírásban, az egyház tanításában.
Jézus Krisztus háromnapos szenvedéséről például sokat hallunk, sokat elmélkedünk, de részvét nélkül megyünk el 33 év
szenvedései mellett. Úgy tűnik, mintha az Úr csak azzal a háromnapos szenvedésével váltotta volna meg a világot. Márpedig
a megváltás misztériumába tartozik az az alázatossága, amellyel
emberi testet öltött, majd Isten létére emberként tanult meg járni és beszélni.
Első csepp vére nem a keresztfán ömlött ki, hanem fiatal korában, amikor Józsefnek segített, és egy szög fölsértette az ujját
- de már azt is értünk ontotta.
Az első megaláztatást nem nagycsütörtökön szenvedte, hanem amikor legyintettek a szavára: „kemény beszéd ez, ki
fogadhatja el" (Jn 6,60), az ördögtől megszállott meggyógyítása
után pedig „eltanácsolták" a faluból, mert a...
Tovább
Fülszöveg
Előszó
Ez a könyv hitünk tíz izgalmas kérdésének árnyékos oldalát világítja meg. Olyan kérdéseket bont ki, amelyekről
keveset beszélünk, pedig a sorok között elrejtve benne vannak a
Szentírásban, az egyház tanításában.
Jézus Krisztus háromnapos szenvedéséről például sokat hallunk, sokat elmélkedünk, de részvét nélkül megyünk el 33 év
szenvedései mellett. Úgy tűnik, mintha az Úr csak azzal a háromnapos szenvedésével váltotta volna meg a világot. Márpedig
a megváltás misztériumába tartozik az az alázatossága, amellyel
emberi testet öltött, majd Isten létére emberként tanult meg járni és beszélni.
Első csepp vére nem a keresztfán ömlött ki, hanem fiatal korában, amikor Józsefnek segített, és egy szög fölsértette az ujját
- de már azt is értünk ontotta.
Az első megaláztatást nem nagycsütörtökön szenvedte, hanem amikor legyintettek a szavára: „kemény beszéd ez, ki
fogadhatja el" (Jn 6,60), az ördögtől megszállott meggyógyítása
után pedig „eltanácsolták" a faluból, mert a sertéseket sajnálták
(Lk 8,37).
Érdekes szempontra hívja fel a figyelmet Loyolai Szent Ignác:
Lelkigyakorlatos könyvében. Egy másik fejezetben azt a kérdést
boncolgatja, miért nem vesszük észre a csodákat napjainkban.
A mai sok városi ember még nem is látott konkolyt, mustármagot. Nem ismeri a kovászt, helyette élesztőt használ. Már
Pál apostol is fölfrissítette a példabeszédeket „korszerű" hasonlatokkal, amikor a pályán versenyzőkről és a homályos tükörről
Vissza