Miért éppen Jézus Krisztus?

Előszó

Keresztelő János a mi számunkra a Krisztusról bizonyságot tevő hívő ember előfutára és példaképe. Az a valaki, aki teljesen feladja énjét, akinek élete egyedül a Szabadító útjának az egyengetésére van beállítva és e közben önmaga számára szinte megszűnik egyéniség lenni. Átalakul puszta funkcióvá: kiáltó szó ő a pusztában. Útjelző ő, egy útkereszteződésnél felállított oszlopra tűzött nyíl, amely a keskeny útra mutat: erre menjetek! Rámutat a feléje közelgő Jézusra és azt mondja környezetének, tanítványainak: Őt kövessétek, ne énrám hallgassatok. Én arra sem vagyok méltó, hogy az Ő sarújának a szíját megoldjam. Nem is én vagyok az, aki tulajdonképpen bizonyságot teszek Őróla, miért is hinnétek az én bizonyságtételemnek. De bizonyságot tesz Őróla a Lélek, akit láttam leszállani az égből és megnyugodott Őrajta.
És az a szomorú tapasztalatunk, hogy amikor a bizonyságtételnek ezt a módját szeretnénk megvalósítani, amikor Keresztelő János példájára átalakulunk útjelzővé, amikor rámutatunk az Úr Jézusra: ime a mi Megváltónk és a ti Megváltótok, aki megszabadított minket a világ fejedelmének hatalmából és titeket is meg fog szabadítani: kövessétek Őt, bízzátok Reá a ti életeteket: amikor elmondjuk a János bizonyságtételét: imé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit: ezt a kérdést szegezik a mellünknek: miért éppen Ő? Legtöbbször gúnyos a kérdezőnek a hangja. De elég gyakran őszinte ez a kérdés: miért éppen Jézus Krisztus? Miért nem az Evolútió, az emberiség egyre növekvő kultúrása, a Haladás, az Übermensch? Miért nem a Pedagógia, az Erkölcsi Világrend, a Kathegorikus Imperativus? Miért nem a Természet Titokzatos Erői, a Világész, egyszerűen a mindenütt jelenvaló Isten? Vissza