Miért beteg a magyar futball? (dedikált példány)

Előszó

Amennyiben az olvasót meglepné - és megkérdezné -, hogy hét évvel Végh Antal Miért beteg a magyar futball? című könyvének megjelenése után új kiadású kötete elé miért éppen én írom az előszót - erre szívesen válaszolok.
Az író annak idején könyve lapjairól rám is lövöldözte nyilait. Ma azonban a magyar labdarúgás eresztékeiben itt-ott recsegő csónakjában - ha különböző módon is - egy célért ügyködünk, megpróbálunk jobb vizekre evezni. Magam az ügy érdekében visszavonultam a pálya széléről, az a megtiszteltetés ért, hogy az MLSZ elnökeként igyekezzek megtenni a megtehetőt. Végh Antal barátom viszont kivonult a pálya szélére, hogy a Mányi TK csapatának edzőjeként neveljen új fiatalokat, akikre oly nagy szükség van.
Ezek után talán érthető, hogy amikor felkért arra, írjak előszót a kötethez, szívesen vállaltam. Tettem ezt annál is inkább, mert a Miért beteg a magyar futball? Elvi elemzésének jó néhány tételét akkoriban is elfogadtam, s okfejtésével részben ma is egyetértek. De azért az is kiderült, mennyivel könnyebb kritizálni, mint a kivezető utat megtalálni. Sőt, ha Végh Antal olyan pesszimista képet rajzol, mint még 1979-ben is a Beteg-e még a magyar futball? című, a Rakéta Regényújságban közreadott nyilatkozatában, akkor sajnos azt kell mondani: mindaz, amire írásaiban vállalkozott - csupán szemfényvesztés. Megoldásnak ugyan két utat is javasol, de mit ér ez akkor, ha - saját bevallása szerint - "mind a kettő járhatatlan". Akkor már többre kell értékelni mindazoknak a szakembereknek, tollforgatóknak a erőfeszítését, akik még a nehéz körülmények ellenére is megpróbálnak ezen a "járhatatlan" úton milliméterenként előre lépni... Vissza