Előszó
Részlet a könyvből:
A harmadik emeleten nagy volt az izgalom. A Grunovszkyék ajtaját egész nap csapkodták. A takaritó lányuk, a ki az nap rendkívüli szolgálat-tételre volt berendelve, folyvást szaladgált, hol az utczára, hol meg a szomszédokhoz. A nagy Vanda minduntalan kinézett a lépcsőházba, és Terka, a ki gyerek-kíséretével végig kalandozta az egész folyosót, már negyedszer köszöntött be az ablakon a nagy Vandához ezzel a kérdéssel, hogy:
- Elhozták-e már a Margit ruháját?
Nem hozták el. És ez a ruha, mely sehogy sem akart megérkezni, egyre jobban foglalkoztatta az egész harmadik emeletet.
A számtisztné nem is állhatta meg, hogy át ne szóljon a kávésnéhoz:
- Ezek a Grumovszkyék, mióta a Polgári Kör a házba költözködött, meg vannak bolondulva. Fehér selyem báli ruha egy diurnista kisasszonynak! - ilyet csak a mai világban hallani. fogadni mernék, hogy egy hónapig mákos metélten fog élni az egész falamia.
- És lesz megint szaladgálás egy kis lisztért a szomszédba!
- Csak aztán a házbért ki tudják fizetni! A háziur, azt beszélik, már a multkor megmondta nekik, hogy ha még egy fertálylyal adósok maradnak, nem hallgat semmi könyörgésre, hanem kiteszi a szűröket.
- Igazán, nagysád, régente nem lehetett látni ilyen czifra nyomoruságot. Én csak azt a nagy Vandát csodálom. Monogrammokat himezni egy hatosért, két hatosért, csak hogy a testvére tánczolhasson, Isten engem, nagy bolondság. Ez a Polgári Kör elvette az eszöket.
Vissza