Mickiewicz Magyarországon

Előszó

A magyar és a lengyel irodalomnak erőteljesebb kapcsolata a múlt század huszas éveiben kezdődik. Nem véletlen, hogy ebben az évtizedben fordult irodalmunk figyelme az orosz, lengyel és cseh irodalom felé. A romantika nemcsak a múltra, Keletre és a népre való visszatekintést jelentett, hanem a szomszéd népek kultúrájával való szorosabb együttműködést is. Évszázados történelmi kapcsolatok mélyültek el szellemi téren, s valóban ez a 20-as években kezdődő irodalmi kölcsönhatás azóta is folyvást tart - napjainkig. Irodalmunk készségesen fogadta be a jeles lengyel írók szellemi termékeit, olvasóközönségünk egyre fokozódó érdeklődéssel fordult a lengyel regény klasszikusai felé, színházaink lengyel darabok színrehozásával adták tanúbizonyságát lengyel-rokonszenvüknek. Legintenzívebb a hatás a líra terén, s itt különösen Mickiewicz az ösztönző: lelkesítő befolyása már életében érezhető volt.
A lengyel irodalom hazai terjesztésének kezdeményezői: Kiss Károly "hadnagy", Toldy Ferenc, a magyar irodalomtörténetírás atyja és Kazinczy Gábor, külföldi irodalmi kapcsolataink lelkes propagálója. Kiss Károly többször megfordult Lengyelországban s Egy a Lengyel literatúrát "tárgyazó kérdés"-sel. Kiss Károly megvilágítja a lengyel nyelv és irodalom fejlődését: "lengyel hazafiakkal való társalkodásom adott nekem módot egynehány a lengyel literatúrát illető értekezeteket egybegyűjteni, amelyeket édes hazánknak eleibe terjeszteni eltökéllettem. Vizsgálatom, mely részszerint a tudósokkal való közlekedésem, részszerint tulajdon igyekezetem a következendő értekezetet nyerte". Korszakokra osztja a lengyel irodalom történetét és megállapítja, hogy "felemelkedése a 16-ik században esett meg". Kiss Károly azonban csak a XVIII-ik század-fordulóig vezeti a lengyel irodalom fonalát. Ez az oka annak,hogy tanulmányában Mickiewicz nevét nem találjuk. Ezt a hiányt néhány évvel később Toldy Ferenc pótolta. Vissza