Michelangelo I-II.

Fülszöveg

Michelangelo Buonarroti - szobrász, festő, építész, költő, a késő reneszánsz nagy alkotóinak egyike, az egyetemes művészettörténet kiemelkedő tehetségű alakja. Sokoldalúsága bámulatos, egyformán halhatatlan műveket alkotott mind a képzőművészetben, mind a költészetben. Tökélyre emelte a reneszánszra jellemző klasszikus formai szépséget és harmóniát, ugyanakkor plasztikusan ábrázolta a lélek vágyainak és a test erőinek, lehetőségei szűk voltának az ellentétét. Alakjai többnyire tragikus hősök, akiknek lobogó szelleme kitörni igyekszik a földi korlátok közül. Formái szükségképpen az ember lelki-érzelmi világára irányítják a figyelmet, amelyekben a folytonos küzdelem szenvedélyét csak ritkán oldja fel a megértés és megnyugvás derűje. Feszültséggel teli szobrait - Dávid, Mózes, Pieta - márványba faragta, megőrizve bennünk a kő tömbszerűségét. A Sixtus-kápolnában levő freskói az emberi test erőteljes mozgásában rejlő szépséget sugározzák, elmondják az emberiség történetét a világ teremtésétől az utolsó ítéletig. Ennek a valóban új korszakot teremtő művésznek küzdelmes életéről, harcairól és megalkuvásairól, szerelmeiről és utazásairól szól az életrajzok klasszikus írójának, Irving Stone-nak a könyve. A kétkötetes műben teljes pompájában feltárul a kor is, amelyben Michelangelo élt és alkotott.
"Gyöngéd kézzel végisimította a követ, kitapintva rejtett hajlatait, vonalait. Egy éve van már itt, és most először érinthet fehér szobormárványt!
- Mi ez a különös érzés bennem? - kérdezte egész testében remegve.
A tejfehér márványt elevennek látta, nem is kételkedett benne, hogy lélegzik, él, érez és - ítél. Nem szabad megcsalnia várakozásában! Félelem nélkül, de mély tisztelettel közeledett hozzá.
Mi ez a különös érzés?...
Szerelem - felelte egy hang, belül a lelkében.
Nem döbbent meg, nem is csodálkozott, tudta, hogy igaz. És most már csak az volt halálosan fontos, hogy szerelme ne maradjon viszonzatlan. Igen - a márvány az élete, és végzete. Csak most, ebben a pillanatban, amikor gyöngéd, szerető kézzel végisimította a fehér követ, csak most támadt egészen életre ő maga. Kisfiú kora óta fehér márványszobrokat akar faragni - többet nem kíván, kevesebbel nem éri be." Vissza