Michelangelo freskói

Előszó

A kötet tanulmányaiban Fabrizio Mancinelli, Gianluigi Colalucci és Loren Partridge számol be a Michelangelo Sixtus-kápolnabeli Utolsó ítélet-freskójának restaurálásakor feltárult legújabb ismeretekről. A tanulmányok elsősorban a freskók ikonográfiai elemzésével foglalkoznak, illetve felvetik az ellenreformációhoz fűződő viszony, a tridenti zsinat (1545-1563) határozatával és a képi hagyományokkal kapcsolatos kérdéseket. Valamennyi kutató kiemeli Michelangelo újításait és drámai mélységét, azt, ahogyan a végítélet napján a különféle jellemeket s tetteiket ábrázolta. E drámaiságban főként a XV. és XVI. század fordulóján érzékelhető vallási megrázkódtatások tükröződnek, elég ha csak Savonarola színre lépésére utalunk Firenzében, Luther Márton reformációjának szárnybontására, valamint az V. Károly császár és a pápa közötti politikai összetűzésre, amely 1827-ben a "Sacco di Romá"-ban, azaz Rómának a császári csapatok által történt feldúlásában és kifosztásában tetőződött.
Az Utolsó ítéleten végzett helyreállítási munkálatokat 1990 tavasza és 1994 márciusa között Gianluigi Colalucci, a Musei Vaticani festészeti osztályának kiváló vezető restaurátora irányította Maurizio Rossi, Pier Giorgio Bondetti és Bruno Baratti segítségével. A laboratóriumi vizsgálatokat a Musei Vaticani tudományos részlege végezte Dr. Nazzareno Gabrielli vezetésével. A Musei Vaticani restaurátoraiból álló szakértői csoport munkájának összehangolását két olyan, időközben sajnos elhunyt férfiúnak köszönhetjük, akiknek a neve immár örökre összeforrt a freskófestészet e remekművének újrafelfedezésével: Carlo Pietrangelinek (1978-1995), a Monumenti Musei e Gallerie Pontificie egykori főigazgatójának, valamint Fabrizio Mancinellinek, a Musei Vaticani Reparto di Arte Bizantina, medievale e Moderna egykori igazgatójának (1994-ig). Vissza

Fülszöveg

Michelangelo Utolsó ítélet freskója a Sixtus-kápolna nyugati falán az európai művészet történetének mérföldköve. Évszázadokon át festők századi másolták, tekintették példaképüknek, tömegek zarándokoltak a kápolnába, hogy láthassák. Ahhoz, hogy megértsük ezt a monumentális alkotást, szinte be kell lépnünk a festménybe, türelmesen és hosszan kell tanulmányoznunk a művész által teremtett alakokat, bele kell képzelnünk magunkat helyzetükbe, testtartásukból, mozdulataikból, gesztusaikból és arckifejezésükből kell kiolvasnunk vagy kiéreznünk gondolataikat, érzelmeiket. Kötetünkben a japán fotóművész által készített több mint 150 színes, nagyméretű felvétel éppen ehhez nyújt segítséget.
A könyv tanulmányai elsősorban a freskók ikonográfiai elemzésével foglalkoznak, illetve felvetik az ellenreformációhoz fűződő viszony, a tridenti zsinat (1545-1563) határozatával és a képi hagyományokkal kapcsolatos kérdéseket. Valamennyi kutató kiemeli Michelangelo újításait és drámai mélységét, azt, ahogyan a végítélet napján a különféle jellemeket s tetteiket ábrázolta. E drámaiságban főként a XV. és XVI. század fordulóján érzékelhető vallási megrázkódtatások tükröződnek, Savonarola színre lépése Firenzében, Luther reformációjának szárnybontása, valamint az V. Károly császár és a pápa közötti politikai összetűzés, amely 1527-ben Rómának a császári csapatok által történet feldúlásában és kifosztásában tetőződött.
Bizonyos, hogy az utókor a Sixtus-kápolna freskóinak restaurálását a XX. századi kultúra egyik legjelentősebb eseményként fogja értékelni. A megtisztításnak köszönhetően először az 1508-1511 között festett mennyezetfreskók ragyogtak fel eredeti színeik pompájában, majd 1997-ben a nyugati fal közel harminc évvel későbbi ábrázolása, az Utolsó ítélet. A könyv magyar változata - hasonlóan a restaurált mennyezetfreskókat bemutató 1992-ben kiadott kötetünkhöz - csaknem egyidőben lát napvilágot az angol, német és az olasz kiadással. Vissza