1.059.290

kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát

A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a(z) 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Michelangelo Buonarroti versei

Szerző
Szerkesztő
Fordító
Budapest
Kiadó: Szent István Társulat
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve:
Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám: 335 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar  
Méret: 20 cm x 14 cm
ISBN: 963-361-543-7
Megjegyzés: Fekete-fehér illusztrációkkal.
Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

A késői reneszánsz nagy lángelméje, Michelangelo, kortársai szerint különc, magányos, barátságtalan ember volt. Ám ebben a teremtő magányban, melyet a tapintatlan világ oly kevéssé tartott tiszteletben, a múzsák közül négyen is társául szegődtek: a szobrászaté, a festészeté, az építészeté és a költészeté. Ezzel az utóbbival folytatta legbizalmasabb beszélgetéseit. Lírájának sajátos értéke, hogy amíg szobraiban és festményeiben jórészt kora kultúrájának embere, verseiben elsősorban önmaga.
Bár saját költészetét nem sokra becsüli, versein keresztül egész életén át elkísérhetjük őt: az ifjúság üde, hamvasan friss darabjaitól a komor öregkor zord elmélkedéseiig. Sajnos, a fiatalabb évek terméséből alig maradt meg valami; 1518-ban hirtelen indulatában egy halom rajzzal együtt addig írt költeményeit is megsemmisíti. A tény már-már jelképes: Michelangelo - ami nagy ritkaság - nem az ifjú-, nem is a férfi-, hanem az öregkor költője. Fáradtan, idősen virágzik.
Zord fölségében nagy... Tovább

Fülszöveg

A késői reneszánsz nagy lángelméje, Michelangelo, kortársai szerint különc, magányos, barátságtalan ember volt. Ám ebben a teremtő magányban, melyet a tapintatlan világ oly kevéssé tartott tiszteletben, a múzsák közül négyen is társául szegődtek: a szobrászaté, a festészeté, az építészeté és a költészeté. Ezzel az utóbbival folytatta legbizalmasabb beszélgetéseit. Lírájának sajátos értéke, hogy amíg szobraiban és festményeiben jórészt kora kultúrájának embere, verseiben elsősorban önmaga.
Bár saját költészetét nem sokra becsüli, versein keresztül egész életén át elkísérhetjük őt: az ifjúság üde, hamvasan friss darabjaitól a komor öregkor zord elmélkedéseiig. Sajnos, a fiatalabb évek terméséből alig maradt meg valami; 1518-ban hirtelen indulatában egy halom rajzzal együtt addig írt költeményeit is megsemmisíti. A tény már-már jelképes: Michelangelo - ami nagy ritkaság - nem az ifjú-, nem is a férfi-, hanem az öregkor költője. Fáradtan, idősen virágzik.
Zord fölségében nagy költészet ez, bár nem könnyű olvasmány - ahogy Shakespeare szonettjei sem. Mindenesetre érdemes "beleolvasnunk" magunkat, megbarátkoznunk világával, megismerkednünk e nagy líra hegyi levegőjével. Vissza

Tartalom

A cukorra, gyertyára és szamárra253
Addig kellett volna magasba szállnom103
Add vissza, ó forrás, folyó, szememnek201
A halál biztos, de az óra még nem250
Ah, mindenütt csak téged lássalak228
Ahogy apadnak fogyó életem167
Ahogy már a keblemen viselem rég217
A józan ész zsörtölődik velem23
Akarnám, Uram, mit nem akarok241
A kelyheket pajzzsá s karddá verik15
A kereszt, a malaszt s a kínok árán254
Aki egykor semmiből hozta létre126
Alázattal hajtom nyakam igába163
A legjobb művész sem tud olyan eszmét82
A lélek, mely kiontja144
Amint megkaptam, uram, leveled41
Amit csak látok, unszol és tanácsol116
Amit szép arcodon látok, uram52
Angyal - formában születtél te, Donna156
A szívem egyre lángol183
A szíves barátság színe alatt71
A tűz a követ úgy szereti, menten198
A tűz mindent eléget119
Az a terve a vad187
Az égből jött, halandó lénye látta143
Az Éjt, amint édesen szendereg122
Az én szerencsém és a te kegyelmed152
Az ép érzék méltán rajong a legszebb84
Azt hittem, amikor tekintetem89
Azt hittem volna, hogy mihelyt a lelke34
Az új, nagy szépség, kinek soha párja178
Áldott szellem, ki, bár halálra értem86
Ámor, ime a szívemből, melyet177
Ámor, nem vagy-e fenség224
Bajom csak annál nyomasztóbb, ha képem120
Bár az idő óránkint ostromolva139
Bár szívem sokszor felgyújtotta már149
Bár volt a szívem már olyan nehéz44
Benned látom s így hívom magamat18
Benned a halál, s életem tebenned49
Bölcsőtől sírig, melynek küszöbéhez115
Csak egy kőben kívánja153
Csak én égek tovább, ha már kioltott19
Csak nekem tetszik szívem kínja, látom113
Egy férfi, sőt egy isten szava szól239
Enged minden keménység108
Édes-kegyes segélyed190
Édes sírásból kínos nevetésbe104
Életem immár lassankint elér242
Évekkel rakva, bűnnel teljesen248
Fáradt szívem nem enged semmi fénynek95
Felerészben fáj s búsít, felerészben249
Ha a rajzzal és a színnel elérte237
Ha a szemek a szívekbe vezetnek38
Ha a szent vágy, mely fölemeli másnak31
Habár szépség földi arcvonásod218
Ha csak könny és kín van kedvedre, Ámor147
Ha egy arcot víg szív széppé tehet199
Ha egy hölgy felerészben csupa kellem226
Ha egy még zsenge szívet ifjúsága196
Ha igaz, hogy lelkünk valaki másba131
Ha jól fölfogott lényünk égi része238
Ha kénből van szivem, annak arca nem206
Ha kiről szólok, annak arca nem236
Ha kisebb volna, hölgyem194
Halálom felé, vonakodva folyton193
Halálra lett, ami lett240
Halálra öltél már sok évig engem222
Ha más archoz vonna, uram, helyetted148
Ha megölhetné valaki magát30
Ha mint szemed szépsége, volna bár39
Ha Phöbus nem fonja és nem csavarja74
Hasztalan vár jutalmat s bért, ahogy150
Ha, szinte óránkint, tűnt életemnek138
Hathatósabb és jobb oltalmazóm itt106
Ha tiszta vágy, ha fennkölt áhítat32
Ha tudnánk szüntelen133
Ha ura rá kemény láncot vetett223
Ha ügyelek, míg fiatal vagyok188
Ha valaki olyan öröm adósa90
Ha vágyunkat az Isten110
Ha végül majd a lélek208
Higgyétek meg, szemek130
Hogy, ahonnét jött, megtérjen oda219
Hogy, asszonyom, jóságod mérhetetlen192
Hogy az égnek a szem-nem-látta szépet97
Hogy égi szépséged már foglyul ejtett151
Hogy élemült koromban166
Hogy is lehet105
Hogy lehet, hölgyem, hogy, mit bárki láthat202
Hogy merném elviselni16
Hogy szépséged az idő ellenére154
Hogy végleges hevemben137
Honvágyban égve szállna föl e lélek179
Hölgyem, ha rám veted205
Hölgyem, mit kívülről látok belőled200
Hölgyem, törődve, vénen189
Ideje volna már117
Itt állok, oly magányosan s szegényen79
Izzó sóvárgásommal égre szállhat215
Jobban szeretem magam a szokottnál207
Jobbra lépek, meg balra bicegek209
Jobb volna már meghalnom mihamar17
Jól meglátja távol s közel szemem114
Kegyesemnek öröm, de neked élet169
Kegyes-szép kedvesem129
Két szép szemöd alatt136
Ki az, aki tehozzád kényszerít9
Kihunyt a szép szem, sír lett a lakása57
Kincsem szeméből kilő s belelobban20
Kinek szemét szokás és kényelem94
Köszönettel megkaptam, hála néked54
Levetve kínos, lomha terhemet247
Magam előzve mennék168
Magasan fénylő éked közelébe186
Magas hegyekben, szirti meredélyen230
Megesik, hogy a szobrász, noha másnak162
Mert hited, hölgyem, szívem nagy reményét165
Mert nagyon aggodalmas180
Meséivel Isten szemléletére243
Még ha kőből lennél is, úgy hiszem24
Mért ily későn jött, s mért nem szaporábban96
Mért kell, hogy ajkam heves vágyamat73
Mig fogy az élet napról napra bennem142
Miként ott lappang, s feltámad a kőben83
Mikor sok sóhajom keltője, szépem98
Mi lesz velem? Mit akarsz újra ettől220
Mily csoda, hogy ki a tűz közelében102
Milyen ráspoly marása85
Mily új öröm, mily fölbecsülhetetlen255
Míly vidáman símul arany hajára13
Minden bezárt tér és minden fedett hely125
Mint ahogy nem teheted, hogy ne légy szép118
Mint a macskáknak a lombard vidéken14
Mint kovács tűzzel nyujtja a vasat197
Mit a szem szépnek lát, a szívbe rajta235
Mondd, Ámor, ha oly kegyes volna lelke175
Mondd, kérlek, Ámor, amit a szemem22
Mondom nektek, nagy istenek, a földön176
Nagy szépség, heves tüzet szítva folyton184
Nem a halál, félelem a haláltól132
Nemcsak nagy kín, hölgy, nagy kegyelem212
Nemes lény, mint tükörben, drága tested21
Nem ér bennem se művészet, se szellem195
Nem gyógyult be, Ámor, arany nyiladnak229
Nem gyujtod már föl a szívemet, Ámor155
Nem halandó dolgot láttam szememmel78
Nem lehet érdeme szerint dicsérni157
Nem mindig halálos vétek, ha lángra91
Nem mindig s nem mindenki csak az érzék161
Nem örült a levegőnek, nem élt164
Nem szívem élteti szerelmemet92
Nem tudok elképzelni semmiképpen51
Nem tudom s akarom megállni, Ámor109
Nem tudom, teremtője vágyva vágyott72
Nem vagyok magamé már! Hogy lehet10
Nem viszi szívem, mely a szépre vágyna211
Nincs a te égi orcád135
Nincs dolog oly silány, mint amilyennek244
Ó éj, édes idő vagy, bár sötét77
Ó jaj nekem, jaj nekem, becsapott36
Oly magasra ragadtál173
Oly tettrekész, oly bátor büszke hölgyem121
Olvadt ezüst s arany170
Önmagamtól mennél inkább menekszem210
Pörölyöm, ha a nyers márványt kivésem101
Sok éven és sok próbán át, halála158
Sok szétszórt pillantásod174
Sóvárgó vágyam gyakorta ígérhet251
Szememen át mily mézet ont szivembe50
Szent szeme nem találhat az enyémbe107
Szépítenek, mondják, a szenvedések234
Szépsége emlékével egybeforrva185
Szép szemeddel édes fényt láthatok124
Szívemből a halálnak191
Születésemkor kaptam példaképnek93
Tán hogy szívem másért részvétre keljen35
Távolból, egy nagy csillag sugarától134
Több türelemmel több szerencse és kegy216
Tudod, hogy tudom, uram, hogy tudod33
Tüzet érzek egy megfagyott alakban123
Új hölgy szépsége lázít227
Uram, ha régi közmondás igaz, hát8
Üdvözültek, kik örömet találtok141
Valahányszor bálványképem dereng föl233
Van egy féreg, önmagához kegyetlen53
Van még a földön egy gigász, olyan nagy55
Vásároltam, bár igen drága áron40
Végórámhoz vezetett már sok évem140
Vidám s boldog voltam, míg kedvre-kényre7
Vigadtak s búsultak az égi lelkek252
Vígy oda vissza, ahol vak hevemnek225
Michelangelo, a költő (Rónay György)261
Jegyzetek (Összeállította Rónay György)278
A Kiadó utószava (Tarbay Ede)325

Michelangelo Buonarroti

Michelangelo Buonarroti műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Michelangelo Buonarroti könyvek, művek
Megvásárolható példányok
Állapotfotók
Michelangelo Buonarroti versei Michelangelo Buonarroti versei Michelangelo Buonarroti versei

A lapélek kissé foltosak. Az előzéklapon tulajdonosi bejegyzés található.

Állapot:
2.540 ,-Ft
20 pont kapható
Kosárba