A cukorra, gyertyára és szamárra | 253 |
Addig kellett volna magasba szállnom | 103 |
Add vissza, ó forrás, folyó, szememnek | 201 |
A halál biztos, de az óra még nem | 250 |
Ah, mindenütt csak téged lássalak | 228 |
Ahogy apadnak fogyó életem | 167 |
Ahogy már a keblemen viselem rég | 217 |
A józan ész zsörtölődik velem | 23 |
Akarnám, Uram, mit nem akarok | 241 |
A kelyheket pajzzsá s karddá verik | 15 |
A kereszt, a malaszt s a kínok árán | 254 |
Aki egykor semmiből hozta létre | 126 |
Alázattal hajtom nyakam igába | 163 |
A legjobb művész sem tud olyan eszmét | 82 |
A lélek, mely kiontja | 144 |
Amint megkaptam, uram, leveled | 41 |
Amit csak látok, unszol és tanácsol | 116 |
Amit szép arcodon látok, uram | 52 |
Angyal - formában születtél te, Donna | 156 |
A szívem egyre lángol | 183 |
A szíves barátság színe alatt | 71 |
A tűz a követ úgy szereti, menten | 198 |
A tűz mindent eléget | 119 |
Az a terve a vad | 187 |
Az égből jött, halandó lénye látta | 143 |
Az Éjt, amint édesen szendereg | 122 |
Az én szerencsém és a te kegyelmed | 152 |
Az ép érzék méltán rajong a legszebb | 84 |
Azt hittem, amikor tekintetem | 89 |
Azt hittem volna, hogy mihelyt a lelke | 34 |
Az új, nagy szépség, kinek soha párja | 178 |
Áldott szellem, ki, bár halálra értem | 86 |
Ámor, ime a szívemből, melyet | 177 |
Ámor, nem vagy-e fenség | 224 |
Bajom csak annál nyomasztóbb, ha képem | 120 |
Bár az idő óránkint ostromolva | 139 |
Bár szívem sokszor felgyújtotta már | 149 |
Bár volt a szívem már olyan nehéz | 44 |
Benned látom s így hívom magamat | 18 |
Benned a halál, s életem tebenned | 49 |
Bölcsőtől sírig, melynek küszöbéhez | 115 |
Csak egy kőben kívánja | 153 |
Csak én égek tovább, ha már kioltott | 19 |
Csak nekem tetszik szívem kínja, látom | 113 |
Egy férfi, sőt egy isten szava szól | 239 |
Enged minden keménység | 108 |
Édes-kegyes segélyed | 190 |
Édes sírásból kínos nevetésbe | 104 |
Életem immár lassankint elér | 242 |
Évekkel rakva, bűnnel teljesen | 248 |
Fáradt szívem nem enged semmi fénynek | 95 |
Felerészben fáj s búsít, felerészben | 249 |
Ha a rajzzal és a színnel elérte | 237 |
Ha a szemek a szívekbe vezetnek | 38 |
Ha a szent vágy, mely fölemeli másnak | 31 |
Habár szépség földi arcvonásod | 218 |
Ha csak könny és kín van kedvedre, Ámor | 147 |
Ha egy arcot víg szív széppé tehet | 199 |
Ha egy hölgy felerészben csupa kellem | 226 |
Ha egy még zsenge szívet ifjúsága | 196 |
Ha igaz, hogy lelkünk valaki másba | 131 |
Ha jól fölfogott lényünk égi része | 238 |
Ha kénből van szivem, annak arca nem | 206 |
Ha kiről szólok, annak arca nem | 236 |
Ha kisebb volna, hölgyem | 194 |
Halálom felé, vonakodva folyton | 193 |
Halálra lett, ami lett | 240 |
Halálra öltél már sok évig engem | 222 |
Ha más archoz vonna, uram, helyetted | 148 |
Ha megölhetné valaki magát | 30 |
Ha mint szemed szépsége, volna bár | 39 |
Ha Phöbus nem fonja és nem csavarja | 74 |
Hasztalan vár jutalmat s bért, ahogy | 150 |
Ha, szinte óránkint, tűnt életemnek | 138 |
Hathatósabb és jobb oltalmazóm itt | 106 |
Ha tiszta vágy, ha fennkölt áhítat | 32 |
Ha tudnánk szüntelen | 133 |
Ha ura rá kemény láncot vetett | 223 |
Ha ügyelek, míg fiatal vagyok | 188 |
Ha valaki olyan öröm adósa | 90 |
Ha vágyunkat az Isten | 110 |
Ha végül majd a lélek | 208 |
Higgyétek meg, szemek | 130 |
Hogy, ahonnét jött, megtérjen oda | 219 |
Hogy, asszonyom, jóságod mérhetetlen | 192 |
Hogy az égnek a szem-nem-látta szépet | 97 |
Hogy égi szépséged már foglyul ejtett | 151 |
Hogy élemült koromban | 166 |
Hogy is lehet | 105 |
Hogy lehet, hölgyem, hogy, mit bárki láthat | 202 |
Hogy merném elviselni | 16 |
Hogy szépséged az idő ellenére | 154 |
Hogy végleges hevemben | 137 |
Honvágyban égve szállna föl e lélek | 179 |
Hölgyem, ha rám veted | 205 |
Hölgyem, mit kívülről látok belőled | 200 |
Hölgyem, törődve, vénen | 189 |
Ideje volna már | 117 |
Itt állok, oly magányosan s szegényen | 79 |
Izzó sóvárgásommal égre szállhat | 215 |
Jobban szeretem magam a szokottnál | 207 |
Jobbra lépek, meg balra bicegek | 209 |
Jobb volna már meghalnom mihamar | 17 |
Jól meglátja távol s közel szemem | 114 |
Kegyesemnek öröm, de neked élet | 169 |
Kegyes-szép kedvesem | 129 |
Két szép szemöd alatt | 136 |
Ki az, aki tehozzád kényszerít | 9 |
Kihunyt a szép szem, sír lett a lakása | 57 |
Kincsem szeméből kilő s belelobban | 20 |
Kinek szemét szokás és kényelem | 94 |
Köszönettel megkaptam, hála néked | 54 |
Levetve kínos, lomha terhemet | 247 |
Magam előzve mennék | 168 |
Magasan fénylő éked közelébe | 186 |
Magas hegyekben, szirti meredélyen | 230 |
Megesik, hogy a szobrász, noha másnak | 162 |
Mert hited, hölgyem, szívem nagy reményét | 165 |
Mert nagyon aggodalmas | 180 |
Meséivel Isten szemléletére | 243 |
Még ha kőből lennél is, úgy hiszem | 24 |
Mért ily későn jött, s mért nem szaporábban | 96 |
Mért kell, hogy ajkam heves vágyamat | 73 |
Mig fogy az élet napról napra bennem | 142 |
Miként ott lappang, s feltámad a kőben | 83 |
Mikor sok sóhajom keltője, szépem | 98 |
Mi lesz velem? Mit akarsz újra ettől | 220 |
Mily csoda, hogy ki a tűz közelében | 102 |
Milyen ráspoly marása | 85 |
Mily új öröm, mily fölbecsülhetetlen | 255 |
Míly vidáman símul arany hajára | 13 |
Minden bezárt tér és minden fedett hely | 125 |
Mint ahogy nem teheted, hogy ne légy szép | 118 |
Mint a macskáknak a lombard vidéken | 14 |
Mint kovács tűzzel nyujtja a vasat | 197 |
Mit a szem szépnek lát, a szívbe rajta | 235 |
Mondd, Ámor, ha oly kegyes volna lelke | 175 |
Mondd, kérlek, Ámor, amit a szemem | 22 |
Mondom nektek, nagy istenek, a földön | 176 |
Nagy szépség, heves tüzet szítva folyton | 184 |
Nem a halál, félelem a haláltól | 132 |
Nemcsak nagy kín, hölgy, nagy kegyelem | 212 |
Nemes lény, mint tükörben, drága tested | 21 |
Nem ér bennem se művészet, se szellem | 195 |
Nem gyógyult be, Ámor, arany nyiladnak | 229 |
Nem gyujtod már föl a szívemet, Ámor | 155 |
Nem halandó dolgot láttam szememmel | 78 |
Nem lehet érdeme szerint dicsérni | 157 |
Nem mindig halálos vétek, ha lángra | 91 |
Nem mindig s nem mindenki csak az érzék | 161 |
Nem örült a levegőnek, nem élt | 164 |
Nem szívem élteti szerelmemet | 92 |
Nem tudok elképzelni semmiképpen | 51 |
Nem tudom s akarom megállni, Ámor | 109 |
Nem tudom, teremtője vágyva vágyott | 72 |
Nem vagyok magamé már! Hogy lehet | 10 |
Nem viszi szívem, mely a szépre vágyna | 211 |
Nincs a te égi orcád | 135 |
Nincs dolog oly silány, mint amilyennek | 244 |
Ó éj, édes idő vagy, bár sötét | 77 |
Ó jaj nekem, jaj nekem, becsapott | 36 |
Oly magasra ragadtál | 173 |
Oly tettrekész, oly bátor büszke hölgyem | 121 |
Olvadt ezüst s arany | 170 |
Önmagamtól mennél inkább menekszem | 210 |
Pörölyöm, ha a nyers márványt kivésem | 101 |
Sok éven és sok próbán át, halála | 158 |
Sok szétszórt pillantásod | 174 |
Sóvárgó vágyam gyakorta ígérhet | 251 |
Szememen át mily mézet ont szivembe | 50 |
Szent szeme nem találhat az enyémbe | 107 |
Szépítenek, mondják, a szenvedések | 234 |
Szépsége emlékével egybeforrva | 185 |
Szép szemeddel édes fényt láthatok | 124 |
Szívemből a halálnak | 191 |
Születésemkor kaptam példaképnek | 93 |
Tán hogy szívem másért részvétre keljen | 35 |
Távolból, egy nagy csillag sugarától | 134 |
Több türelemmel több szerencse és kegy | 216 |
Tudod, hogy tudom, uram, hogy tudod | 33 |
Tüzet érzek egy megfagyott alakban | 123 |
Új hölgy szépsége lázít | 227 |
Uram, ha régi közmondás igaz, hát | 8 |
Üdvözültek, kik örömet találtok | 141 |
Valahányszor bálványképem dereng föl | 233 |
Van egy féreg, önmagához kegyetlen | 53 |
Van még a földön egy gigász, olyan nagy | 55 |
Vásároltam, bár igen drága áron | 40 |
Végórámhoz vezetett már sok évem | 140 |
Vidám s boldog voltam, míg kedvre-kényre | 7 |
Vigadtak s búsultak az égi lelkek | 252 |
Vígy oda vissza, ahol vak hevemnek | 225 |
Michelangelo, a költő (Rónay György) | 261 |
Jegyzetek (Összeállította Rónay György) | 278 |
A Kiadó utószava (Tarbay Ede) | 325 |