Michelangelo Buonarroti versei

Szerző

Michelangelo Buonarroti

Szerkesztő

Bernáth István

Fordító

Rónay György

Budapest

'Michelangelo Buonarroti: Michelangelo Buonarroti versei ' összes példány

Kiadó:	Magyar Helikon
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1959
Kötés típusa:	Félbőr
Oldalszám:	300 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	25 cm x 17 cm
ISBN:
Megjegyzés:	Fekete-fehér illusztrációkkal. Sorszámozott kiadás.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Tartalom

A cukorra, gyertyára és szamárra	235
Addig kellett volna magasba szállnom	103
Add vissza, ó forrás, folyó, szememnek	189
A halál biztos, de az óra még nem	232
Ah, mindenütt csak téged lássalak	214
Ahogy apadnak fogyó életem	159
Ahogy már a keblemen viselem rég	201
A józan ész zsörtölődik velem	22
Akarnám, Uram, mit nem akarok	225
A kelyheket pajzzsá s karddá verik	14
A kereszt, a malaszt s a kínok árán	236
Aki egykor semmiből hozta létre	124
Alázattal hajtom nyakam igába	155
A legjobb művész sem tud olyan eszmét	86
A lélek, mely kiontja	140
Amint megkaptam, uram, leveled	42
Amit csak látok, unszol és tanácsol	114
Amit szép arcodon látok, uram	53
Angyal - formában születtél te, Donna	150
A szívem egyre lángol	171
A szíves barátság színe alatt	77
A tűz a követ úgy szereti, menten	186
A tűz mindent eléget	117
Az a terve a vad	185
Az égből jött, halandó lénye látta	139
Az Éjt, amint édesen szendereg	120
Az én szerencsém és a te kegyelmed	146
Az ép érzék méltán rajong a legszebb	88
Azt hittem, amikor tekintetem	91
Azt hittem volna, hogy mihelyt a lelke	35
Az új, nagy szépség, kinek soha párja	168
Áldott szellem, ki, bár halálra értem	90
Ámor, ime a szívemből, melyet	167
Ámor, nem vagy-e fenség	210
Bajom csak annál nyomasztóbb, ha képem	118
Bár az idő óránkint ostromolva	135
Bár szívem sokszor felgyujtotta már	143
Bár volt a szívem már olyan nehéz	46
Benned látom s így hívom magamat	17
Benned a halál, s életem tebenned	50
Bölcsőtől sírig, melyenek küszöbéhez	113
Csak egy kőben kívánja	147
Csak én égek tovább, ha már kioltott	18
Csak nekem tetszik szívem kínja, látom	111
Egy férfi, sőt egy isten szava szól	223
Enged minden keménység	108
Édes-kegyes segélyed	178
Édes sírásból kínos nevetésbe	104
Életem immár lassankint elér	226
Évekkel rakva, bűnnel teljesen	230
Fáradt szívem nem enged semmi fénynek	97
Felerészben fáj s búsít, felerészben	231
Ha a rajzzal és a színnel elérte	221
Ha a szemek a szívekbe vezetnek	39
Ha a szent vágy, mely fölemeli másnak	32
Habár szépség földi arcvonásod	202
Ha csak könny és kín van kedvedre, Ámor	141
Ha egy arcot víg szív széppé tehet	187
Ha egy hölgy felerészben csupa kellem	212
Ha egy még zsenge szívet ifjúsága	184
Ha igaz, hogy lelkünk valaki másba	127
Ha jól fölfogott lényünk égi része	222
Ha kénből van szivem, annak arca nem	192
Ha kiről szólok, annak arca nem	220
Ha kisebb volna, hölgyem	182
Halálom felé, vonakodva folyton	181
Halálra lett, ami lett	224
Halálra öltél már sok évig engem	207
Ha más archoz vonna, uram, helyetted	142
Ha megölhetné valaki magát	30
Ha mint szemed szépsége, volna bár	40
Ha Phöbus nem fonja és nem csavarja	80
Hasztalan vár jutalmat s bért, ahogy	144
Ha, szinte óránkint, tűnt életemnek	134
Hathatósabb és jobb oltalmazóm itt	106
Ha tiszta vágy, ha fennkölt áhitat	33
Ha tudnánk szüntelen	129
Ha ura rá kemény láncot vetett	208
Ha ügyelek, míg fiatal vagyok	176
Ha valaki olyan öröm adósa	92
Ha vágyunkat az Isten	110
Ha végül majd a lélek	194
Higgyétek meg, szemek	126
Hogy, ahonnét jött, megtérjen oda	203
Hogy, asszonyom, jóságod mérhetetlen	180
Hogy az égnek a szem-nem-látta szépet	99
Hogy égi szépséged már foglyul ejtett	145
Hogy élemült koromban	158
Hogy is lehet	105
Hogy lehet, hölgyem, hogy, mit bárki láthat	190
Hogy merném elviselni	15
Hogy szépséged az idő ellenére	148
Hogy végleges hevemben	133
Honvágyban égve szállna föl e lélek	169
Hölgyem, ha rám veted	191
Hölgyem, mit kivülről látok belőled	188
Hölgyem, törődve, vénen	177
Ideje volna már	115
Itt állok, oly magányosan s szegényen	83
Izzó sóvárgásommal égre szállhat	199
Jobban szeretem magam a szokottnál	193
Jobbra lépek, meg balra bicegek	195
Jobb volna már meghalnom mihamar	16
Jól meglátja távol s közel szemem	112
Kegyesemnek öröm, de neked élet	161
Kegyes-szép kedvesem	125
Két szép szemöld alatt	132
Ki az, aki tehozzád kényszerít	9
Kihunyt a szép szem, sír lett a lakása	59
Kincsem szeméből kilő s belelobban	19
Kinek szemét szokás és kényelem	96
Köszönettel megkaptam, hála néked	55
Levetve kínos, lomha terhemet	229
Magam előzve mennék	160
Magasan fénylő éked közelébe	174
Magas hegyekben, szirti meredélyen	216
Megesik, hogy a szobrász, noha másnak	154
Mert hited, hölgyem, szívem nagy reményét	157
Mert nagyon aggodalmas	170
Meséivel Isten szemléletére	227
Még ha kőből lennél is, úgy hiszem	23
Mért ily későn jött, s mért nem szaporábban	98
Mért kell, hogy ajkam heves vágyamat	79
Mig fogy az élet napról napra bennem	138
Miként ott lappang, s feltámad a kőben	87
Mikor sok sóhajom keltője, szépem	100
Mi lesz velem? Mit akarsz újra ettől	204
Mily csoda, hogy ki a tűz közelében	102
Milyen ráspoly marása	89
Mily új öröm, mily fölbecsülhetetlen	237
Míly vidáman símul arany hajára	11
Minden bezárt tér és minden fedett hely	123
Mint ahogy nem teheted, hogy ne légy szép	116
Mint a macskáknak a lombard vidéken	12
Mint kovács tűzzel nyujtja a vasat	185
Mit a szem szépnek lát, a szívbe rajta	219
Mondd, Ámor, ha oly kegyes volna lelke	165
Mondd, kérlek, Ámor, amit a szemem	21
Mondom nektek, nagy istenek, a földön	166
Nagy szépség, heves tüzet szítva folyton	172
Nem a halál, félelem a haláltól	128
Nemcsak nagy kín, hölgy, nagy kegyelem	198
Nemes lény, mint tükörben, drága tested	20
Nem ér bennem se művészet, se szellem	183
Nem gyógyult be, Ámor, arany nyiladnak	215
Nem gyujtod már föl a szívemet, Ámor	149
Nem halandó dolgot láttam szememmel	82
Nem lehet érdeme szerint dicsérni	151
Nem mindig halálos vétek, ha lángra	93
Nem mindig s nem mindenki csak az érzék	153
Nem örült a levegőnek, nem élt	156
Nem szívem élteti szerelmemet	94
Nem tudok elképzelni semmiképpen	52
Nem tudom s akarom megállni, Ámor	109
Nem tudom, teremtője vágyva vágyott	78
Nem vagyok magamé már! Hogy lehet	10
Nem viszi szívem, mely a szépre vágyna	197
Nincs a te égi orcád	131
Nincs dolog oly silány, mint amilyennek	228
Ó éj, édes idő vagy, bár sötét	81
Ó jaj nekem, jaj nekem, becsapott	37
Oly magasra ragadtál	163
Oly tettrekész, oly bátor büszke hölgyem	119
Olvadt ezüst s arany	162
Önmagamtól mennél inkább menekszem	196
Pörölyöm, ha a nyers márványt kivésem	101
Sok éven és sok próbán át, halála	152
Sok szétszórt pillantásod	164
Sóvárgó vágyam gyakorta ígérhet	233
Szememen át mily mézet ont szivembe	51
Szent szeme nem találhat az enyémbe	107
Szépítenek, mondják, a szenvedések	218
Szépsége emlékével egybeforrva	173
Szép szemeddel édes fényt láthatok	122
Szivemből a halálnak	179
Születésemkor kaptam példaképnek	95
Tán hogy szívem másért részvétre keljen	36
Távolból, egy nagy csillag sugarától	130
Több türelemmel több szerencse és kegy	200
Tudod, hogy tudom, uram, hogy tudod	34
Tüzet érzek egy megfagyott alakban	121
Új hölgy szépsége lázít	213
Uram, ha régi közmondás igaz, hát	8
Üdvözültek, kik örömet találtok	137
Valahányszor bálványképem dereng föl	217
Van egy féreg, önmagához kegyetlen	54
Van még a földön egy gigász, olyan nagy	56
Vásároltam, bár igen drága áron	41
Végórámhoz vezetett már sok évem	136
Vidám s boldog voltam, míg kedvre-kényre	7
Vigadtak s búsultak az égi lelkek	234
Vígy oda vissza, ahol vak hevemnek	211
Utószó	245
Jegyzetek	261
A rajzok jegyzéke	299