Michelangelo Buonarroti versei

Szerző

Michelangelo Buonarroti

Szerkesztő

Tarbay Ede

Árva Ilona

Fordító

Rónay György

Budapest

'Michelangelo Buonarroti: Michelangelo Buonarroti versei ' összes példány

Kiadó:	Szent István Társulat
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	2005
Kötés típusa:	Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám:	335 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 14 cm
ISBN:	963-361-543-7
Megjegyzés:	Fekete-fehér illusztrációkkal.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

A késői reneszánsz nagy lángelméje, Michelangelo, kortársai szerint különc, magányos, barátságtalan ember volt. Ám ebben a teremtő magányban, melyet a tapintatlan világ oly kevéssé tartott tiszteletben, a múzsák közül négyen is társául szegődtek: a szobrászaté, a festészeté, az építészeté és a költészeté. Ezzel az utóbbival folytatta legbizalmasabb beszélgetéseit. Lírájának sajátos értéke, hogy amíg szobraiban és festményeiben jórészt kora kultúrájának embere, verseiben elsősorban önmaga.
Bár saját költészetét nem sokra becsüli, versein keresztül egész életén át elkísérhetjük őt: az ifjúság üde, hamvasan friss darabjaitól a komor öregkor zord elmélkedéseiig. Sajnos, a fiatalabb évek terméséből alig maradt meg valami; 1518-ban hirtelen indulatában egy halom rajzzal együtt addig írt költeményeit is megsemmisíti. A tény már-már jelképes: Michelangelo - ami nagy ritkaság - nem az ifjú-, nem is a férfi-, hanem az öregkor költője. Fáradtan, idősen virágzik.
Zord fölségében nagy... Tovább

Tartalom

A cukorra, gyertyára és szamárra	253
Addig kellett volna magasba szállnom	103
Add vissza, ó forrás, folyó, szememnek	201
A halál biztos, de az óra még nem	250
Ah, mindenütt csak téged lássalak	228
Ahogy apadnak fogyó életem	167
Ahogy már a keblemen viselem rég	217
A józan ész zsörtölődik velem	23
Akarnám, Uram, mit nem akarok	241
A kelyheket pajzzsá s karddá verik	15
A kereszt, a malaszt s a kínok árán	254
Aki egykor semmiből hozta létre	126
Alázattal hajtom nyakam igába	163
A legjobb művész sem tud olyan eszmét	82
A lélek, mely kiontja	144
Amint megkaptam, uram, leveled	41
Amit csak látok, unszol és tanácsol	116
Amit szép arcodon látok, uram	52
Angyal - formában születtél te, Donna	156
A szívem egyre lángol	183
A szíves barátság színe alatt	71
A tűz a követ úgy szereti, menten	198
A tűz mindent eléget	119
Az a terve a vad	187
Az égből jött, halandó lénye látta	143
Az Éjt, amint édesen szendereg	122
Az én szerencsém és a te kegyelmed	152
Az ép érzék méltán rajong a legszebb	84
Azt hittem, amikor tekintetem	89
Azt hittem volna, hogy mihelyt a lelke	34
Az új, nagy szépség, kinek soha párja	178
Áldott szellem, ki, bár halálra értem	86
Ámor, ime a szívemből, melyet	177
Ámor, nem vagy-e fenség	224
Bajom csak annál nyomasztóbb, ha képem	120
Bár az idő óránkint ostromolva	139
Bár szívem sokszor felgyújtotta már	149
Bár volt a szívem már olyan nehéz	44
Benned látom s így hívom magamat	18
Benned a halál, s életem tebenned	49
Bölcsőtől sírig, melynek küszöbéhez	115
Csak egy kőben kívánja	153
Csak én égek tovább, ha már kioltott	19
Csak nekem tetszik szívem kínja, látom	113
Egy férfi, sőt egy isten szava szól	239
Enged minden keménység	108
Édes-kegyes segélyed	190
Édes sírásból kínos nevetésbe	104
Életem immár lassankint elér	242
Évekkel rakva, bűnnel teljesen	248
Fáradt szívem nem enged semmi fénynek	95
Felerészben fáj s búsít, felerészben	249
Ha a rajzzal és a színnel elérte	237
Ha a szemek a szívekbe vezetnek	38
Ha a szent vágy, mely fölemeli másnak	31
Habár szépség földi arcvonásod	218
Ha csak könny és kín van kedvedre, Ámor	147
Ha egy arcot víg szív széppé tehet	199
Ha egy hölgy felerészben csupa kellem	226
Ha egy még zsenge szívet ifjúsága	196
Ha igaz, hogy lelkünk valaki másba	131
Ha jól fölfogott lényünk égi része	238
Ha kénből van szivem, annak arca nem	206
Ha kiről szólok, annak arca nem	236
Ha kisebb volna, hölgyem	194
Halálom felé, vonakodva folyton	193
Halálra lett, ami lett	240
Halálra öltél már sok évig engem	222
Ha más archoz vonna, uram, helyetted	148
Ha megölhetné valaki magát	30
Ha mint szemed szépsége, volna bár	39
Ha Phöbus nem fonja és nem csavarja	74
Hasztalan vár jutalmat s bért, ahogy	150
Ha, szinte óránkint, tűnt életemnek	138
Hathatósabb és jobb oltalmazóm itt	106
Ha tiszta vágy, ha fennkölt áhítat	32
Ha tudnánk szüntelen	133
Ha ura rá kemény láncot vetett	223
Ha ügyelek, míg fiatal vagyok	188
Ha valaki olyan öröm adósa	90
Ha vágyunkat az Isten	110
Ha végül majd a lélek	208
Higgyétek meg, szemek	130
Hogy, ahonnét jött, megtérjen oda	219
Hogy, asszonyom, jóságod mérhetetlen	192
Hogy az égnek a szem-nem-látta szépet	97
Hogy égi szépséged már foglyul ejtett	151
Hogy élemült koromban	166
Hogy is lehet	105
Hogy lehet, hölgyem, hogy, mit bárki láthat	202
Hogy merném elviselni	16
Hogy szépséged az idő ellenére	154
Hogy végleges hevemben	137
Honvágyban égve szállna föl e lélek	179
Hölgyem, ha rám veted	205
Hölgyem, mit kívülről látok belőled	200
Hölgyem, törődve, vénen	189
Ideje volna már	117
Itt állok, oly magányosan s szegényen	79
Izzó sóvárgásommal égre szállhat	215
Jobban szeretem magam a szokottnál	207
Jobbra lépek, meg balra bicegek	209
Jobb volna már meghalnom mihamar	17
Jól meglátja távol s közel szemem	114
Kegyesemnek öröm, de neked élet	169
Kegyes-szép kedvesem	129
Két szép szemöd alatt	136
Ki az, aki tehozzád kényszerít	9
Kihunyt a szép szem, sír lett a lakása	57
Kincsem szeméből kilő s belelobban	20
Kinek szemét szokás és kényelem	94
Köszönettel megkaptam, hála néked	54
Levetve kínos, lomha terhemet	247
Magam előzve mennék	168
Magasan fénylő éked közelébe	186
Magas hegyekben, szirti meredélyen	230
Megesik, hogy a szobrász, noha másnak	162
Mert hited, hölgyem, szívem nagy reményét	165
Mert nagyon aggodalmas	180
Meséivel Isten szemléletére	243
Még ha kőből lennél is, úgy hiszem	24
Mért ily későn jött, s mért nem szaporábban	96
Mért kell, hogy ajkam heves vágyamat	73
Mig fogy az élet napról napra bennem	142
Miként ott lappang, s feltámad a kőben	83
Mikor sok sóhajom keltője, szépem	98
Mi lesz velem? Mit akarsz újra ettől	220
Mily csoda, hogy ki a tűz közelében	102
Milyen ráspoly marása	85
Mily új öröm, mily fölbecsülhetetlen	255
Míly vidáman símul arany hajára	13
Minden bezárt tér és minden fedett hely	125
Mint ahogy nem teheted, hogy ne légy szép	118
Mint a macskáknak a lombard vidéken	14
Mint kovács tűzzel nyujtja a vasat	197
Mit a szem szépnek lát, a szívbe rajta	235
Mondd, Ámor, ha oly kegyes volna lelke	175
Mondd, kérlek, Ámor, amit a szemem	22
Mondom nektek, nagy istenek, a földön	176
Nagy szépség, heves tüzet szítva folyton	184
Nem a halál, félelem a haláltól	132
Nemcsak nagy kín, hölgy, nagy kegyelem	212
Nemes lény, mint tükörben, drága tested	21
Nem ér bennem se művészet, se szellem	195
Nem gyógyult be, Ámor, arany nyiladnak	229
Nem gyujtod már föl a szívemet, Ámor	155
Nem halandó dolgot láttam szememmel	78
Nem lehet érdeme szerint dicsérni	157
Nem mindig halálos vétek, ha lángra	91
Nem mindig s nem mindenki csak az érzék	161
Nem örült a levegőnek, nem élt	164
Nem szívem élteti szerelmemet	92
Nem tudok elképzelni semmiképpen	51
Nem tudom s akarom megállni, Ámor	109
Nem tudom, teremtője vágyva vágyott	72
Nem vagyok magamé már! Hogy lehet	10
Nem viszi szívem, mely a szépre vágyna	211
Nincs a te égi orcád	135
Nincs dolog oly silány, mint amilyennek	244
Ó éj, édes idő vagy, bár sötét	77
Ó jaj nekem, jaj nekem, becsapott	36
Oly magasra ragadtál	173
Oly tettrekész, oly bátor büszke hölgyem	121
Olvadt ezüst s arany	170
Önmagamtól mennél inkább menekszem	210
Pörölyöm, ha a nyers márványt kivésem	101
Sok éven és sok próbán át, halála	158
Sok szétszórt pillantásod	174
Sóvárgó vágyam gyakorta ígérhet	251
Szememen át mily mézet ont szivembe	50
Szent szeme nem találhat az enyémbe	107
Szépítenek, mondják, a szenvedések	234
Szépsége emlékével egybeforrva	185
Szép szemeddel édes fényt láthatok	124
Szívemből a halálnak	191
Születésemkor kaptam példaképnek	93
Tán hogy szívem másért részvétre keljen	35
Távolból, egy nagy csillag sugarától	134
Több türelemmel több szerencse és kegy	216
Tudod, hogy tudom, uram, hogy tudod	33
Tüzet érzek egy megfagyott alakban	123
Új hölgy szépsége lázít	227
Uram, ha régi közmondás igaz, hát	8
Üdvözültek, kik örömet találtok	141
Valahányszor bálványképem dereng föl	233
Van egy féreg, önmagához kegyetlen	53
Van még a földön egy gigász, olyan nagy	55
Vásároltam, bár igen drága áron	40
Végórámhoz vezetett már sok évem	140
Vidám s boldog voltam, míg kedvre-kényre	7
Vigadtak s búsultak az égi lelkek	252
Vígy oda vissza, ahol vak hevemnek	225
Michelangelo, a költő (Rónay György)	261
Jegyzetek (Összeállította Rónay György)	278
A Kiadó utószava (Tarbay Ede)	325