Egy naptári év szokásai Budaörsön

Előszó

Aki manapság az autópályán, nyugatról jőve, Budapest felé közelít, amint az
autópályán eléri a Budai Hegyvidéket, egyszercsak maga előtt találja a
„Budaörs" felírású kijárati táblát. Balra, egy sziklás hegy tövében, magas panelházak, közvetlenül az út mentén nagy
benzinkút, úgy, ahogy Európában másutt is megtalálható. A lekanyarodás után, néhány más, magyar nyelvű tájékoztatás mellett, váratlaul felbukkan egy magányos németnyelvű tábla: „Willkommen in Wudersch" - „Isten hozott Budaörsön!". Jobbra egy fallabda-központ (Squash-Zentrum), balra kis műhelyek, egy italbolt, tiritarka üzletek. A helységbe vezető út jobboldalán csendes kapuk és udvarbejáratok: Semmi sem utal arra, hogy ez a falu kultúrtörténeti érdekességeket mutathat fel. Hogy ezeket felfedezzük, vállalni kell a fáradságot, hogy autónkat a falu templomának közelében leállítsuk, és gyalog induljunk felfedező útra. A barokk templomtól jobbra egy a két világháború során elesettek emlékére készült emlékmű áll, és aztán a nevek: Josef Deigner, Andreas Meier, Johann Hofstetter... Csupa német név.
És aki még azt a fáradságot is magára veszi, hogy egy mellékúton felbaktasson a régi temetőhöz és megkísérli, hogy kibetűzze a neveket a régi sírköveken, mindenkit megtalál: Elisabeth Daxhammer, Lorenz Herzog, Maria Brandstetter, Theresia Lunz... Mit jelentenek mindeme német nevek egy budapesti előváros közepén, a fővárosi határ közvetlen közelében? Vissza