Holokauszt: történelem és emlékezet

Fülszöveg

HI!

„A nemzetek rendszerint hőseikre, diadalaikra, küzdelmeikre és mártírjaikra emlékeznek szívesen, de a nagy bűntetteikre bizonyosan nem" - idézik sokszor James Young megállapítását. A hetvenes évek óta azonban a nyugati világban egyre-másra nyílnak a holokauszt múzeumok és emlékhelyek, filmek és irodalmi alkotások százai foglalkoznak ezzel a témával, oktatási programok tucatjait dolgozták ki, és a holokauszttal kapcsolatos tudatosság szintje sokkal nagyobb, mint közvetlenül a háború után. A holokauszt a nyugati kollektív emlékezet részévé vált, áldozatok, elkövetők és be nem avatkozók leszármazottai egyaránt őrzik az emlékét. A nyugat-európai és amerikai értékrend: a multikulturális, egyenlőségelvű és autonóm - ugyanakkor másokkal szolidáris - egyénekből álló társadalom ideáljának negatív szimbóluma maga Auschwitz lett. Ez a szimbólum hatvan évvel a holokauszt után erősebb, mint valaha.
Talán nincs más történelmi esemény, amelyről annyit írtak volna, mint erről a... Tovább

Fülszöveg

HI!

„A nemzetek rendszerint hőseikre, diadalaikra, küzdelmeikre és mártírjaikra emlékeznek szívesen, de a nagy bűntetteikre bizonyosan nem" - idézik sokszor James Young megállapítását. A hetvenes évek óta azonban a nyugati világban egyre-másra nyílnak a holokauszt múzeumok és emlékhelyek, filmek és irodalmi alkotások százai foglalkoznak ezzel a témával, oktatási programok tucatjait dolgozták ki, és a holokauszttal kapcsolatos tudatosság szintje sokkal nagyobb, mint közvetlenül a háború után. A holokauszt a nyugati kollektív emlékezet részévé vált, áldozatok, elkövetők és be nem avatkozók leszármazottai egyaránt őrzik az emlékét. A nyugat-európai és amerikai értékrend: a multikulturális, egyenlőségelvű és autonóm - ugyanakkor másokkal szolidáris - egyénekből álló társadalom ideáljának negatív szimbóluma maga Auschwitz lett. Ez a szimbólum hatvan évvel a holokauszt után erősebb, mint valaha.
Talán nincs más történelmi esemény, amelyről annyit írtak volna, mint erről a népirtásról, és nemcsak történészek - akiket rendesen a történelmi események szakembereinek tartunk -, hanem írók, költők, filozófusok, szociológusok, pszichológusok, esztéták is. Nehéz meghatározni, ki tekinthető „szakembernek" ezzel a témával kapcsolatban, ezért a holokauszt reprezentációjáról szóló áttekintés multidiszciplináris nyitottságot feltételez. Kötetünk első része a történeti historiográfiai, második a szociálpszichológiai, harmadik pedig az emlékezettel és az ábrázolással kapcsolatos szakirodalomba nyújt bepillantást.
A holokauszt „megértése" nemcsak lehetőségünk, hanem kötelességünk is, hiszen - Primo Levi gyakran idézett figyelmeztetése szerint - „megesett, tehát megeshet újra", és mi más akadályozhatja meg, hogy újra megessen, mint az okok feltárása, az oktatás és az emlékezés. Vissza