Előszó
Mr. Armstrongnak kis publicisztikai mesterműve önmagáért beszél s a fordító előszavára csak annyiban szorult, hogy az amerikai politikai irodalomban nem otthonos magyar közönségnek bemutassa a szerzőt. Mr. Hamilton Fish Armstrong, aki ép oly jól ismeri az európai politikai dzsungelt, mint saját hazáját, szerkesztője a Foreign Affairs-nak, Amerika, sőt bátran mondhatom, a kulturvilág legkiválóbb külpolitikai folyóiratának.
Számos könyve közül az "Europe between wars?"
Vissza
Fülszöveg
Mr. Armstrongnak kis publicisztikai mesterműve önmagáért beszél s a fordító előszavára csak annyiban szorult, hogy az amerikai politikai irodalomban nem otthonos magyar közönségnek bemutassa a szerzőt. Mr. Hamilton Fish Armstrong, aki ép oly jól ismeri az európai politikai dzsungelt, mint saját hazáját, szerkesztője a Foreign Affairs-nak, Amerika, sőt bátran mondhatom, a kulturvilág legkiválóbb külpolitikai folyóiratának. Számos könyve közül az "Europe between wars?" (Európa két háború közt?) és a Harmadik Német Birodalomról szóló a legismertebbek.
Minthogy a szerző minden elismerő parafrázis mellőzésére kifejezetten megkért - jóízlésű emberek nem szeretik az epitheton ornans-okat -, vissza is vonulhatnék a fordító szerénységének kötelező függönye mögé. Ha mégsem teszem, e kötelesség ellen nem azért vétek, mintha bírálni akarnám ezt a munkát, amelyet a magyar olvasóközönséggel szükségesnek tartottam megismertetni, sőt még azért sem, hogy tiltakozzam a szerző és a fordító nézeteinek...
Tovább
Fülszöveg
Mr. Armstrongnak kis publicisztikai mesterműve önmagáért beszél s a fordító előszavára csak annyiban szorult, hogy az amerikai politikai irodalomban nem otthonos magyar közönségnek bemutassa a szerzőt. Mr. Hamilton Fish Armstrong, aki ép oly jól ismeri az európai politikai dzsungelt, mint saját hazáját, szerkesztője a Foreign Affairs-nak, Amerika, sőt bátran mondhatom, a kulturvilág legkiválóbb külpolitikai folyóiratának. Számos könyve közül az "Europe between wars?" (Európa két háború közt?) és a Harmadik Német Birodalomról szóló a legismertebbek.
Minthogy a szerző minden elismerő parafrázis mellőzésére kifejezetten megkért - jóízlésű emberek nem szeretik az epitheton ornans-okat -, vissza is vonulhatnék a fordító szerénységének kötelező függönye mögé. Ha mégsem teszem, e kötelesség ellen nem azért vétek, mintha bírálni akarnám ezt a munkát, amelyet a magyar olvasóközönséggel szükségesnek tartottam megismertetni, sőt még azért sem, hogy tiltakozzam a szerző és a fordító nézeteinek tökéletes azonosítása ellen. CSupán azt szeretném hangsúlyozni, ami a műből nem tűnik ki, hogy Mr. Armstrong, mint harcos író, a demokrácia és diktatúra ellentétét minden zavaró mellékkörülménytől megtisztítva élezte ki. Mint ahogy az, aki a dolicho- és brachikephal koponyájú emberek típusát akarja szemléltetően szembeállítani, helyesen mellőzi a homlokcsont vagy az orr formáját - mint ahogy az, aki meg akarja magyarázni, mi a különbség a hangsúlyos és mértékes vers közt, figyelmen kívül hagyhatja a költemény tárgyát (noha versforma és a téma közt kétségtelen az összefüggés), ép úgy nem lehet Mr. Armstrongot hibáztatni, amiért leegyszerűsítette a problémát, bár kétségtelen, hogy a demokrácia-diktatúra tengelyét a tőke-munka tengelye is metszi. Kétségtelen ugyanis, hogy úgy a demokrációk, mint a diktatúrák közt vannak szocialista és vannak kapitalista kormányok, tekintet nélkül arra, hogy némelyek a diktatúrákban mint a kapitalizmus támaszaiban csalódtak - persze Trockijék ismét máskép csalódtak a bolseviki diktatúrában -, mások pedig a demokráciáknak szocialista kormányaitól vártak több - szocializmust. Noha éppen a gazdasági célzat és gazdasági tartalom lényegesen befolyásolja "a két világnak" konfliktusát és különösen a demokráciáknak közös nevezőre hozatalát, amivel egyszersmind nehezíti küzdelmüknek sikerét: az antitézis, amelyet Armstrong oly drámai erővel állít szemünk elé, mit sem veszít értékéből.
Vissza