Mi legyen hát mivelünk? (dedikált példány)

Fülszöveg

"Könyörgünk méltóságodhoz, hogy ne tessék számunkra azt a közös étkezést elrendelni, hanem a lisztet mindenkinek kiadni. Így a szégyen pírja nem borítaná annyira orcáinkat, úgyis nagyon fáj, hogy - amit nem reméltünk - bő termésű Magyarországon ilyen szomorú napokat érünk, de ezt mind az uradalom tisztjeinek és mérnökeinek köszönhetjük. Ez a munkások sokasága, ezek a milliomosok tartják fönn a világát az uralkodóknak és tisztviselőknek! Ezek őrzik az uralkodóknak birtokait. És mit kapnak belőle? Szegénységet, nyomorúságot és éhséget. Mintha nem is egy Isten teremtett volna bennünket!... Rongyosak vagyunk, uram! Gyermekeink mezítláb szaladgálnak. Mi apák, szomorú arccal, könnyes szemekkel nézzük, hogy a jobb módúké föl vannak öltöztetve, a mienk meg Lázár. Feleségünknek a nyakán nincs kendője, s egy szál felöltőben, papucsban kell mennie az ő dolga után. Sűrűn előfordul, hogy megfázik. Ágyba esik, és ott nyög, jajgat. A szegény családapa ilyenkor nem tud egyebet tenni, ránéz a feleségére, de hogy látja kínját, elszomorodik, elfordul tőle. Leül az asztal mellé, gondolkozik, hogy néha úgy elmerül a gondolkozásba, hogy akkorának véli a fejét, mint egy kemence. Forgatja az eszét mindenfelé: főzni kék, ami van, varrni kék azt a sok rongyot, de nincs aki tegye; gyógyítani kék a beteget, de nincs rá költség. Ilyenkor az apa kimegy az udvarra, őgyeleg, föltekint az égre, nagyot sóhajt, hogy Uram, Teremtőm, könyörülj rajtunk, mert elveszünk! Hisz a mi papjaink nekünk azt hirdetik, hogy teelőtted egyformák vagyunk, szegénye, gazdagja. Vagy azok minket ezzel csak elbolondítanak, hogy papjaink is más ruhát vesznek magukra a gazdagnak, mint a szegénynek, és rövidebbeket is mondanak a szegénynek." (Szőke János és négyszáz társa levele a népkonyha felállítása ellen)
"A szövetkezet tagjai magukra nézve, egyenként és összeségükben kötelezően fogadják el a munkafegyelmet, a mezőgazdasági szövetkezet részére átvett üzemgépekért és szerszámokért felelősséget vállalnak. Ugyanakkor felelősséget vállalnak a munka zavartalan lefolyásáért, és kötelezőnek ismerik el az üzemi bizottság utasításait. Ugyanakkor az üzemvezetőség legteljesebb felelősségtudat mellett kell hogy irányítsa ezen szövetkezetet. A tagok jogait tiszteletben tartja. A szövetkezet munkáját a tagok és vezetők egyenlő arányban végzik, és a termelés gyümölcsét egyenlő arányban megdolgozott napok szerint osztják el maguk között. Ha valaki a tagok vagy az üzemvezetőség közül összeférhetetlen magatartást tanúsít, vagy a szövetkezet elen bármilyen káros cselekményt is elkövet, azt a tagok közös határozata alapján a munkából kizárni lehet, súlyosabb esetben minden kártérítés ellenében a munkája alól felmenteni és minden kártérítés nélkül elküldeni." (Az 1945. március 4-én az eperjesi Jurenák-féle gazdaságban megalakított mezőgazdasági szövetkezet alakuló ülésének jegyzőkönyve) Vissza