"...Mi is voltunk egyszer az akadémián"

Előszó

Az 1956. október 23-án fellángolt és a forradalomban elégett nemzeti mozgalom számtalan irodalmi megemlékezésben maradt fenn otthon és külföldön is. Az események mozaikjait általában az eseményekben szereplő egyének vagy szervezetek képviselői örökítették meg. A soproni Erdőmérnöki Egyetem tanárainak és diákjainak kommunistaellenes állásfoglalása nemzetközi elismerésben részesült az 1956. évet követő időkben. Az elismerést erősítette az a tény, hogy az erdőmérnöki fakultás több mint fele, tanárok a diákokkal összefogva hagyták el hazájukat, és Kanadába vándoroltak ki. Vancouverben, Kanada nyugati partján a tanári kar hat évig folytatta az oktatást a kormány anyagi támogatásával, és 1961-ben 140 erdőmérnöknek adtak nemzetközileg elismert kanadai oklevelet.
1957 januárjától 1961 végéig, az oktatás befejezéséig, mint a kivándorolt Soproni Egyetem részlegének vezetője működtem. Most, amikor úgy látom, hogy az 1956-os események jelentősége és az azzal kapcsolatos történések emléke kezd ködbe borulni és feledésbe menni, elhatároztam, hogy a Soproni Erdészeti Fakultás gondjaimra bízott töredékének (a volt Sopron Divisiónak Vancouverben) történetét könyv formájában adom át az utókornak.
A könyv magában foglalja az általam angolul írt Sopron Chronicle című, 1986-ban megjelent könyv első részének a fordítását és a kiadás óta feldolgozott történelmi anyagot. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt a könyvet még örökségül hagyhatom a magyar erdész utódoknak. Történetünk megírása nagy fontossággal bír a jövő számára, különösen azért, mert ezt a történetet hagyományokban gazdag értelmiséggel rendelkező fiatalok szervezete indította el a kommunista ideológia ellen. Ez akkor történt, amikor milliók szenvedtek tehetetlenül a vörös imperializmus igája alatt, ami 35 év után szinte magától omlott össze; legelőször ott, ahonnan elindult, majd a felvilágosodott nemzetek nagy tömegében.
A könyv bevezető fejezetében megszólaltattam azokat a pártfogóinkat Kanadában, akik a legtöbbet tették a Sopron Divisio életre hívásáért. A hozzászólások méltó hátteret biztosítanak ügyünk nemzetközi jelentőségének. Habsburg Ottó a kövekező szavakkal fejezte ki az angol nyelven megjelent Sopron Chronicle jelentőségét: "Őszinte örömmel olvastam a Sopron Chronicle című könyvét. Nagyon örülök, hogy éppen angol nyelven ismerteti külföldön hazai ügyeinket. Szükségünk van minden támogatásra, amelyet kaphatunk, habár én is nagyon optimista vagyok a magyar jövőt illetően."
A könyvben J. W. Pickersgill - aki bevándorlási miniszter volt - 1956-57-ben leírta, hogyan történt a fakultás meghívása Kanadába és az egyetemi oktatás anyagi biztosítása. W. C. R. Jones, a támogató Powell River vállalat gazdasági igazgatója beszámol a pénzügyi segítség részleteiről. Dr. G. C. Andrew, az egyetem akkori elnökhelyettese vázolja az egyetem döntő szerepét a tanári kar megsegítésében, és kifejezi az egyetem vezetőségének megbecsülését és tiszteletét a magyar forradalom iránt. Szükségesnek tartottam a magyar kiadásban közzétenni az egyetem elnökének, N. A. M. MacKenzie-nek és az angol erdészeti fakultás akkori dékánjának, G. S. Allennek az 1959-ben elmondott megemlékezését, a fakultásunk 150 éves évfordulóján tartott ünnepség alkalmával.
Fontosnak tartottam, hogy az elmúlt évek eseményeit élethűen írjam le, emlékezetem teljes tudatában. Megpróbáltam a leghűségesebben követni az igazságot, amennyiben képes voltam ezt megtenni erről a sorsdöntő és életbevágó eseménysorozatról. Igyekeztem tárgyilagos lenni a valóság követésében. Ha úgy tűnik, hogy ez nem sikerült, az olvasóknak be kell látniuk, hogy ez a történet életemnek döntő és megrázó része volt. Az eseményeket összekötő soraim színessé teszik a történéseket, tapasztalataim változatosságát tükrözik. Az események leírását nem összpontosíthattam csak a rideg valóságra és annak érzelemmentes elbeszélésére.
Az elkövetkezendő esztendők megtizedelik sorainkat, akik részesei voltunk az eseményeknek. Milton, angol író mondja: "az idő a fiatalság körmönfont rablója, senki sem tudja elkerülni az öregedés feledékenységét, amit az idő múlása hoz létre". - Hozzáteszem, amihez jogom van a megöregedés korában, hogy az élet könyörtelensége, ami a végtelenség felé halad, el tudja ködösíteni az emlékeket az utókor számára. Az elporosodott, elsárgult iratok csak kevéssé fednék majd kapcsolatainkat az elmúlt eseményekhez.
Az utókor bírálatát tetteink jogossága felett mindenképpen felelősség mellett kell vállalnunk. Ha a bírálat elismerő lesz, amiben bízunk, az segíteni fogja utódaink büszkeségét a magyarsághoz való tartozásukban. Tudni fogják majd, hogy szüleik és nagyszüleik részesei voltak a nagyszerű 1956-os nemzeti magyar forradalomnak, ami szorosan kapcsolódik a magyar történelemhez. Magyarságunk sorsa nincs egy utódnemzedék élethosszához kötve, hanem az élő történelem előre nem látható apályának és dagályának szoros tartozéka, esetleg több száz esztendőn keresztül. Az 1989-ben lezajlott világtörténelmi események igazolták a magyar forradalom jogosságát. A Kanadába szakadt erdészek, bányászok és geodéták megértéssel tekintenek otthoni kollégáikra és készek megsegítésükre. Él bennünk a remény, hogy 35 évi elszakadás után megtaláljuk majd a kiutat mindannyiunk eredményes együttműködésére.
Szükségesnek tartom megindokolni, hogy a megszokott "mindnyájan voltunk egyszer az akadémán" diákének kezdő sora helyett miért adtam ennek a könyvnek címéül "...mi is voltunk egyszer az akadémián...". Ezzel a címváltozattal ki akartam fejezni, hogy a könyvben szereplő vancouveri erdőmérnök-hallgatók a Soproni Erdőmérnöki Egyetem hűséges fiai maradtak a mintegy negyven év múltán is, bár akadémiai tanulmányaikat nem Sopronban végezték. Nevük sajnos nincs felsorolva a Mindnyájan voltunk egyszer az Akadémián című, a Soproni Egyetem által 1969-ben kadott kiadványban a végzett mérnökök sorában.
Néhány fejezet előtt verssorokat idéztem a Selmec-soproni daloskönyvből, visszaemlékezve diákéveim hasonló eseményeire. Vissza