Mi az igazság? I.

Előszó

Ismét az apologetika korszakában élünk. Visszaestünk erkölcsileg a Konstantin előtti időszakba Azok az eszközök, melyekkel meg lehetne akadályozni a modem pogányságba való tömeges visszaesést, meg vannak ugyan, de ezek formái népünk alsóbb rétegében nem örvendenek valami nagy közkedveltségnek. Nem csoda tehát, ha e fokon is a hitetlenség mérge oly veszedelmes mértékben pusztít. Ami tudományos körökben már régen meg van cáfolva, az a nép körében még mindig igazságképpen szerepel. A keresztyénellenes apostolok is mind tömegesebben és merészebben lépnek fel. Hát csak Sión őrei aludjanak? Csak ezek nézzék tétlenül, hogy a nép szivéből miként pusztul ki az igazi keresztyénségnek, a hitnek, erkölcsiségnek magva? Nem ! E téren nekünk mindnyájunknak munkálkodnunk kell, legyünk bármily kevesen is.
Természetesen, mindenekelőtt le kell szállanunk a tudományos nyelvezet paripájáról s alkalmazkodnunk kell a nép massziv gondolkozásmódjához, vagyis - mint egy szellemes ember mondta - a fogalmakat anynyira meg kell sűríteni, hogy azok szinte kézzelfoghatók legyenek.
Az „északnémetországi egyesület" adott is ki egy kitűnő könyvecskét útbaigazításul. De ki állithatja, hogy ezzel a szükségletnek elég tétetett ? Nem csoda tehát, hogy amidőn egy alkalommal felszólítást kaptam egy evangélikus munkásegyesület megalakítására, azon törtem fejemet, vajjon miképpen lehetne ez egyesületben nemcsak hiterkölcsi, de anyagi eredményt is elérni az egyesület felvirágoztatására. Vissza