Mi az igazság?

Előszó

Részlet a könyvből:
K. G.: - A Magyar Nemzet közkedvelt publicistája, Bodor Pál (Diurnus) már tavaly március 5-én a következőkre figyelmeztetett: "Magyarországon olyan divat lett a legyintés, a kishitűség, hogy azt hiszem, sokan már egyenesen a kudarcra spekulálnak. Ha valami jól megy, zavarba jövünk. Jobb társaságban már-már nem is illik reménykedni. Lehet, hogy ez a Verebes szerencsét hoz... mintha ő lenne az egyetlen... aki a győzelemre spekulál... Valaki itt végre akar valamit, és talán be is bizonyítja, hogy a magyar ember nemcsak károgni, »miszmacholni«, abcugolni és mérgelődni született. Fütyülök a futballra, de rajongok mindenért, amitől jobb lehet a közérzetünk... Mindenesetre kérem, szóljanak, ha más pályákon is feltűnnek Verebesek. S ha egyszer mégis 0-6-ra kikapunk, akkor se lincseljék meg erkölcsileg. Ne feledjék, az ilyen fickókat sosem tudják örökre megverni az ellenfelek. Sajnos, csak mi tudjuk őket, mi szoktuk őket örökre kiverni a pályáról."
A könyv kéziratának lezárásakor már tavaly tavasszal voltak olyan intő jelek, amelyek azt mutatták, hogy tendenciózusan igyekeznek munkádban gátolni, a közvélemény előtt lejáratni. Emlékezzünk csak a könyvedben is tárgyalt Verebes kontra Körös ügyre, az MTK-VM 2-2-re végződött egri kirándulása után kirobbant országos botrányra. A Népsport április 8-i számában a játékvezetői testület elnöke, Szlávik András felajánlja, hogy vezessél próbaképpen NB II-es mérkőzéseket, a szerkesztők a címlapon kiretusálnak a kispadról, mivel "csak lélekben" lehetsz jelen három mérkőzésen át a pálya szélén, és hatalmas betűkkel adják tudtunkra, hogy "Verebes József már a jövő héten bíráskodhat". Vissza