Mi az, hogy avantgárd (dedikált példány)

Fülszöveg

„A költészet fogalmi határainak, illetve a költői gyakorlat nyelvi határainak jelentős kiterjesztése aligha vitatható folyamata a modern irodalomnak, különösképpen a 20. század művelődéstörténetének. Ennek eredménye az a terminológiai gazdagság is, amely e folyamatot követi és jellemzi. Az avantgárd sokféleképpen értelmezett hagyománya és jelene arra vall, hogy létezik egy olyan tágabb tartomány és a neki megfelelő terminus is, amelyben az újítás különféle irányzatai, törekvései, jelenségei többé-kevésbé együttesen értelmezhetőek." (2003)
„Poétikai gyakorlatában ez a művészet valóban rokon a történeti avantgárddal: a világot nem ábrázolja, bemutatja, kifejezi - hanem birtokba veszi és alakítja. [...] Aki nem találkozik vele, hírére megdöbben, vagy a fejét csóválja. Ha odamegy, észreveszi: itt nem kéli beavatottnak lennie, teljesen természetesen illeszkedhet bele a dolgok folyamatába, részese lehet az eseménynek - szorongásra, ellenségességre semmi ok. Ez a művészet nemcsak az... Tovább

Fülszöveg

„A költészet fogalmi határainak, illetve a költői gyakorlat nyelvi határainak jelentős kiterjesztése aligha vitatható folyamata a modern irodalomnak, különösképpen a 20. század művelődéstörténetének. Ennek eredménye az a terminológiai gazdagság is, amely e folyamatot követi és jellemzi. Az avantgárd sokféleképpen értelmezett hagyománya és jelene arra vall, hogy létezik egy olyan tágabb tartomány és a neki megfelelő terminus is, amelyben az újítás különféle irányzatai, törekvései, jelenségei többé-kevésbé együttesen értelmezhetőek." (2003)
„Poétikai gyakorlatában ez a művészet valóban rokon a történeti avantgárddal: a világot nem ábrázolja, bemutatja, kifejezi - hanem birtokba veszi és alakítja. [...] Aki nem találkozik vele, hírére megdöbben, vagy a fejét csóválja. Ha odamegy, észreveszi: itt nem kéli beavatottnak lennie, teljesen természetesen illeszkedhet bele a dolgok folyamatába, részese lehet az eseménynek - szorongásra, ellenségességre semmi ok. Ez a művészet nemcsak az életet akarja 'kulturálttá' tenni, hanem a kultúrát is lakhatóvá." (1988)
„A művészet legsajátabb és látszólag irigylésre méltó belső parancsa a szabadság. Aki kompromisszumot keres azzal a valósággal, amelyből egyébként maga a művészet is táplálkozik, botladozásra és ezáltal bukásra ítéli alkotását. A művészet szabadsága persze a legnagyobb kötöttség: a szabad kezet az anyagban és a cselekvésben rejlő metafizikai parancs vezeti " (1992)
„Recsegnek-ropognak a jezsuita-bolsevista szellemtelenség gondos kártékonysággal kiépített falai. A szabadság kegyetlen dolog: mi lesz, ha - szinte egy csapásra és természetesen - mindenki érteni fogja a művészetet?" (1990)
Szkárosi Endre költő, irodalomtörténész 1952-ben született Budapesten. Az ELTE bölcsészkarán tanít irodalom- és művelődéstörténetet. A vizuális, a hang- és az akcióköltészet egyik legismertebb hazai kutatójaként elsődleges kutatási területét az avantgárd és a kísérleti irodalom és művészet változatos formáinak, működésmódjainak, nyelveinek történeti és poétikai kérdései képezik. E tárgykörben számos tanulmányt publikált itthon és külföldön különböző nyelveken, és rendszeresen tart előadásokat a hazai és nemzetközi tudományos élet fórumain, egyetemeken, konferenciákon. Költőként és gyakorló intermediális művészként a hetvenes évek eleje óta van jelen a magyar és a nemzetközi kulturális életben. Vissza