"Mi az élet tűzfolyása?"

Fülszöveg

Non fit poeta, sed nascitur, tartja a latin mondás, vagyis hogy költőnek születni kell. Ha az ilyen mondások igazak, úgy Kölcsey Ferenc egy másiknak az érvényét igazolja: a kivétel erősíti a szabályt. A Himnusz költőjének nem adatott meg a formaalkotás eredendő készsége. Hiába, hogy neki - ahogy Kazinczynak írja egyik levelében - "a sors csapongó fantáziával vérző keblet adott együtt", a költői mesterség birtoklásáért, a verses önkifejezés lehetőségéért keményen meg kellett küzdenie. Ennek a küzdelemnek izgalmas dokumentuma és részben már eredménye is a kötetünkben bemutatott kilencversnyi kéziratcsomó, amely egy Kanadában élő magyar házaspár ajándékaként tíz éve került hazai közgyűjteménybe.
Az első hat vers 1814-ben keletkezett. Ebben az évben a huszonnégy éves Kölcsey - aki Magyarországon eladdig példátlanul alapos bölcseleti stúdiumok után már kialakította a maga egyéni sorsfilozófiáját, de költőként nem ért el számottevő eredményt, nem is publikált még verset - elhagyja a család álmosdi birtokát, ahol a világtól elszigetelten gazdálkodott; Pozsonyba, majd Pesten át Pécelre megy, és ott barátja, Szemere Pál vendégeként hat hónapot tölt, mely legnagyobbrészt "a költésnek vala szentelve". Új hangnemek, új műformák meghódításával kísérletezik. Ha elégedetlen az eredménnyel, a szöveget többszöri áthúzással olvashatatlanná teszi. De ha a filológiai kíváncsiság az írásszakértői munka modern technikai eszközeivel párosul, az alkotófolyamatnak ez a fázisa sem marad rejtve. Kötetünk egyik érdekessége, hogy az olvasó a fényképmellékleteken fokról fokra követheti ennek a nyomozásnak a menetét - Az ivó című vers első fogalmazványa mintegy a szeme láttára bújik elő a költő elkeseredett hurokvonalai alól. Nem a kotnyelesség, hanem a tanulság kedvéért: egy költészet születésének hat hónapba sűrített folyamatát kísérhetjük még teljesebb figyelemmel.
A következő fontos év Kölcsey költői pályáján: 1823. Ekkor születik a Himnusz, és ebből az évből való kötetünk három másik verse is, köztük a Vanitatum vanitas, az egyik legtöbbet vitatott és értelmezett magyar vers, melynek kézirata most kerül először a nyilvánosság elé.
A két fontos esztendő, 1814 és 1823 költő eredményeit méltatja és köti össze Kölcsey pályaívszakaszának tömör rajzával Kerényi Ferencnek a kötet kézirat-hasonmásait bemutató tanulmánya. Vissza