Mi az élet?/Az élet eredete

Előszó

Mi az élet?
Az ilyesfajta kérdés megválaszolásának egyik legnagyobb nehézsége a nyelvben rejlik. Beszédünk szavakból áll és könnyen hajlunk arra a feltevésre, hogy minden főnévnek valami tárgy felel meg. Néhány főnév, mint tégla, víz és széngáz, dolgokat jelöl meg, mig másoknál ez már kétesebb. Pl.: hullám vonult át a tengeren. Azt mondjuk, ez ugyanaz a hullám mint öt perccel ezelőtt, viszont egészen más részecskékből áll. Egy dallam pl. még kevésbé nevezhető tárgynak. Több helyen játszhatják egy időben, vagy esetleg seholsem. Más főnevek, mint "kékség" vagy "okosság" tulajdonságokat jelölnek meg, melyekről senki sem tételezi fel, hogy önmagukban léteznek.
Hova sorozható az élet ilyesfajta osztályozás alapján? Ha egy ember meghal, azt mondjuk, hogy elvesztette életét, vagy hogy az élet eltávozott belőle. Éppen csak szólásmód ez? A halál vajjon elvesztése-e valaminek, vagy egyszerűen csak állapotváltoztatás, mint amikor a hóember elolvad, vagy egy mintát összezavarnak? Az első emberek, akiknek erre vonatkozó gondolatait ismerjük, azt hitték, hogy élet és lélekzet ugyanaz. De ma tudjuk, hogy a lélekzet gázból áll, amit szilárddá vagy folyékonnyá lehet változtatni és hogy sok élő lény nem lélekzik. Az élet egészen bizonyosan nem veszit vagy gyarapszik súlyban és mérhető energiaveszteség sem állapítható meg. A meleg fokozatosan eltávozik a testből, de ez megtörténik az élet folyamán is. A holttest kihűl, mert nem termelődik többé meleg a belsejében, nem pedig azért mert valami lemérhető eltávozik belőle a halál pillanatában.
Az élet eredete
Körülbelül 150 évvel ezelőtt még általános volt az a hiedelem, hogy holt anyagból állandóan keletkeznek élő lények. Feltételezték, hogy légylárvák rothadó húsban spontán generáció, ősnemzés útján jönnek létre. 1668-ban Redi kimutatta, hogy ez nem következik be akkor, ha gondoskodunk arról, hogy a húshoz férgek ne férhessenek hozzá. 1860-ban Pasteur kiterjesztette ezt a bizonyítást a baktériumokra is, kimutatta róluk, hogy a rothadást ők okozzák. Teljesen bizonyítottnak látszott, hogy az összes ismert élő lénynek más élő lényektől származnak. Ezzel egyidejűleg Darwin e probléma iránt új és nem csupán szellemi szempontból keltett érdeklődést. Az a kérdés, vajjon néhány féreg a piszokból keletkezik-e lényegtelennek tünhetet fel. De ha az ember férgekből származott, akkor ez a spontán generáció új jelentőséget nyert. Az élet eredete a földön éppen olyan véletlennek lett volna köszönhető, mint az a fejlődés, melynek folyamán a majom emberré fejlődött, még ha az ember történetének későbbi állomásai természetes okokra vezethetők is vissza, az emberi büszkeség, legtávolabbi őseinek eredetére vonatkozólag, ragaszkodott valami természetfeletti, vagy legalább is meglepő származáshoz. Így azután nagyon sok ember, akiket Darwin érvei meggyőztek, a megkönnyebbülés sóhajával fogadta el Pasteur megállapítását, hogy t. i. élet csak életből keletkezik. Vissza