Mi a zene?

Fülszöveg

Ha a Cari Dahlhaus (1928-1989) vagy a Hans Heinrich Eggebrecht (1919-1999) írta fejezetek külön könyvben jelentek volna meg, két tisztes, ám szokványos munkával gyarapodott volna a zenetudomány. Ezúttal viszont éppen az az izgalmas, hogy egyetlen kötetben két könyvet tartunk kezűnkben: az előzetesen egyeztetett témákat a két szerző egymástól függetlenül dolgozta ki, s esszéiket csak ezután egyesítették. Nem akarták közös nevezőre hozni egyikük kérlelhetetlen módszerességét és másikuk líraibb-csapongóbb természetét, nem akarták elsimítani szemléletük különbözőségeit - ezek mögött vagy alatt természetes kiindulópont gyanánt amúgy is ott a klasszikus német filozófiában gyökerező humanista műveltség közös tapasztalata. Ez a termékeny másság szinte kikényszeríti a kitartó olvasóból, hogy a két végpont közötti ív rajzolatát követve kíkrístályosítsa a maga önálló álláspontját. A két világhírű német zenetörténész tévedhetetlen pontossággal tapintja ki azokat a pontokat, amelyekre tudós és... Tovább

Fülszöveg

Ha a Cari Dahlhaus (1928-1989) vagy a Hans Heinrich Eggebrecht (1919-1999) írta fejezetek külön könyvben jelentek volna meg, két tisztes, ám szokványos munkával gyarapodott volna a zenetudomány. Ezúttal viszont éppen az az izgalmas, hogy egyetlen kötetben két könyvet tartunk kezűnkben: az előzetesen egyeztetett témákat a két szerző egymástól függetlenül dolgozta ki, s esszéiket csak ezután egyesítették. Nem akarták közös nevezőre hozni egyikük kérlelhetetlen módszerességét és másikuk líraibb-csapongóbb természetét, nem akarták elsimítani szemléletük különbözőségeit - ezek mögött vagy alatt természetes kiindulópont gyanánt amúgy is ott a klasszikus német filozófiában gyökerező humanista műveltség közös tapasztalata. Ez a termékeny másság szinte kikényszeríti a kitartó olvasóból, hogy a két végpont közötti ív rajzolatát követve kíkrístályosítsa a maga önálló álláspontját. A két világhírű német zenetörténész tévedhetetlen pontossággal tapintja ki azokat a pontokat, amelyekre tudós és laikus egyaránt érzékeny, olyan elemi kérdéseket - például a könnyű és komoly zene, a régi és új zene, a tartalom és forma dichotómiáit, vagy éppen a zenei szép ősproblémáját - feszegetve, melyeken legalább egyszer mindenki eltöprengett már. A szerzőpáros bebizonyítja, hogy a tudományos és a hétköznapi zeneszemlélet igenis átfedésbe kerülhet; bebizonyítják, hogy ha más úton is, tudós és laikus végső soron egyazon kérdésekre keres választ, hiszen a kérdések adottak. Igaz, ma már részben új kihívásokkal szembesíti a tudományt a zene és a zenét a tudomány, és egyre kevésbé cél a zene filozófiai igazolása; Dahlhaus és Eggebrecht elévülhetetlen érdeme az marad, hogy hidat vertek a tudományt övező zord várárok fölé, felszámolva a muzikológia iránti hagyományos bizalmatlanságot. Vissza