Előszó
részlet a kötetből:
Falusi és mezővárosi római katolikus elemi iskolák az 1770-es években
Hazánkban a középkorban egyes népesebb plébániás falvakban ún. plébániai iskolák működtek. Ezekben maga a plébános képezte ki a falusi lelkészi hivatalra készülő papjelöltet, a klerikust A papjelölt beállt a plébános mellé tanulni, s a legszükségesebb tudni- és tennivalókat így, gyakorlatban sajátította el Számos latin nyelvű imát és éneket könyv nélkül kellett megtanulnia. De a latin nyelvből a falusi paptól csak a liturgikus szövegek megértését, általában pedig csak az olvasni tudást kívánták meg, míg az írástudást az alsó szinten nem tartották szükségesnek. Az 1382. évi esztergomi zsinat utasítása szerint a felszentelést megelőző vizsgán a jelöltet csak arra nézve kellett megvizsgálni, tud-e jól olvasni és énekelni. Az 1279. évi budai zsinat előírta, hogy a plébános ne csak a felnőtteket, hanem a gyermekeket is oktassa a keresztény hit alapvető igazságaira. Ezt a plébános részben a templomban, részben a szállásán végezte el Amíg a falusi templomban nem használtak orgonát, ennek szerepét énekes fiúgyermekek töltötték be. Klerikusképzés, olvasni és énekelni tanítás, hittani alapismeretek elsajátíttatása képezte a középkori falusi plébániai iskolának feladatkörét.
A mezővárosokban a XV. században új elemmel bővült a plébániai iskola tananyaga. A vásározó, piacokra járó mezővárosi polgárnak, kézművesnek szüksége volt arra, hogy tudjon valamelyest olvasni, írni, számolni. A mezővárosi plébániai iskolában nemcsak olyan gyermekek tanultak, akik klerikusok akartak lenni, hanem olyanok is, akik mint tanult emberek - literátusok, "deákok" - világi pályán kívántak elhelyezkedni, például a városi-mezővárosi elöljáróságon mint jegyző, az uradalomban mint tiszttartó, számadó, a plébániai iskolában mint iskolamester, a templomi szolgálatban mint kántor, orgonista, vagy bárhol másutt mint íródeák, tolmács. A plébános felügyelete alatt működő világi iskolamestert a mezőváros elöljárósága, vagy maga a plébános fogadta fel, járandóságát a város biztosította, nem egy esetben pedig a plébánostól kapott teljes ellátást, annak asztalánál étkezett.
A mohácsi csatavesztést követően, 1550 után, török hódoltsággá lett az egri püspöki egyházmegyének egész nyugati és déli területe. Itt a törökök erőszakos adóbehajtása, a sorozatos hadvonulások, háborús pusztítások miatt a falvak ismételten elnéptelenedtek, lakatlanná váltak, a lakosok jó része a reformációra tért át, ennek folytán igen sok katolikus plébánia megszűnt létezni. De megszűnt a papi utánpótlás is, ez ugyancsak lényeges oka volt a falusi és mezővárosi iskolák pusztulásának. E súlyos károk láttán a katolikusok 1560-ban, az Oláh Miklós esztergomi érsek elnöklete alatt Nagyszombatban tartott zsinatjukon elrendelték, hogy a plébános mellé világi iskola- mestert, kántortanítót kell fogadni, aki egyrészt közreműködik a templomi és egyéb szertartásoknál, másrészt az iskolai oktatásra önként jelentkező gyermekeket megtanítja a betűk ismeretére, egyházi énekekre és imákra, vallási alapismeretekre.
Vissza