Mezopotámiai emlékek Magyarországon

Előszó

Hajdan arra tanítottak bennünket, hogy „a történelem az élet tanítómestere." Az átélt események azonban arra vezetnek bennünket, hogy a történelem mindazon hazugságok összessége, melyekben a győztesek - és az érdekelt felek - megegyeznek. E könyörtelen érdekösszefonódásból következik az, hogy a „történelemkönyvekben" gyakorta nem az „igazság", hanem az adott rendszer elvárása, fölfogása érvényesül.
Az ifjúságnak látszólag történelmet tanítanak, de az ok-okozati összefüggésekről az eseményeket titokban irányító erőkről nem világosítják föl őket. A „szürke eminenciások" a homályban maradnak. Róluk legtöbbször még beszélni sem szabad, mert „magasabb érdekeket" sértenek. Így az ifjúságot féligazságokra tanítják. A féligazság pedig egész hazugság! Egy népet nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is ki lehet irtani. A módszer egyszerű: a nemzet önazonosság-tudatát féligazságokkal és egész hazugságokkal el kell sorvasztani. Ettől a nép egy olyan gyökértelen fává válik, amelyet már könnyű kidönteni.
E gondolatok azért kapnak helyet az előszóban, mert ellenségeink ezt a sorsot, a lassú pusztulást szánják nekünk. Evvel a tanulmánnyal senkit nem akarunk megcáfolni. Csupán azt a szellemi kincset óhajtjuk bemutatni, amelyet az elmúlt évezred során elveszítettünk, vagy tudatosan kiöltek belőlünk.
Erre az ősi örökségre még így, töredékes voltában is büszkék lehetünk! Vissza