Mezítlábország

Fülszöveg

Gabriela olyan kislány volt, aki gyakran elhagyta a cipőjét. De nem ám mind a kettőt, csak az egyiket! Otthon és az iskolában mindenki furcsa szemmel nézett rá, ezért úgy gondolta, őt senki sem szereti. Magányos volt, és szomorú. Aztán egy nap kedves kísérőjével, Homolumbúval, a féllábú babával belépett Mezítlábországba, ahol összeismerkedett a törpeceruzákkal, a csorba csészékkel meg a számemberkékkel, és végre barátokra lelt
„Amióta nővérei egyik mesekönyvében először olvasta az »erdő« szót, a bűvöletében élt. És milyen sokszor álmodott vele ! Oly sokat olvasott róla, oly sokszor képzelte el, és oly sokszor bámulta a magas ablakából: távoli volt, sötét, rejtélyes, csábító dolgokkal teli a szürkület határán Azokon a reggeleken, ott a folyóparton, amikor a többiek úsztak, ő pedig csak a fél pár cipőjét hagyta itt meg ott, milyen nagy kedvet is érzett, hogy az erdőbe meneküljön, mindenkitői távol, mindörökre! De hát még az utat sem ismerte. Még csak elszökni sem tudott ! Csak az... Tovább

Fülszöveg

Gabriela olyan kislány volt, aki gyakran elhagyta a cipőjét. De nem ám mind a kettőt, csak az egyiket! Otthon és az iskolában mindenki furcsa szemmel nézett rá, ezért úgy gondolta, őt senki sem szereti. Magányos volt, és szomorú. Aztán egy nap kedves kísérőjével, Homolumbúval, a féllábú babával belépett Mezítlábországba, ahol összeismerkedett a törpeceruzákkal, a csorba csészékkel meg a számemberkékkel, és végre barátokra lelt
„Amióta nővérei egyik mesekönyvében először olvasta az »erdő« szót, a bűvöletében élt. És milyen sokszor álmodott vele ! Oly sokat olvasott róla, oly sokszor képzelte el, és oly sokszor bámulta a magas ablakából: távoli volt, sötét, rejtélyes, csábító dolgokkal teli a szürkület határán Azokon a reggeleken, ott a folyóparton, amikor a többiek úsztak, ő pedig csak a fél pár cipőjét hagyta itt meg ott, milyen nagy kedvet is érzett, hogy az erdőbe meneküljön, mindenkitői távol, mindörökre! De hát még az utat sem ismerte. Még csak elszökni sem tudott ! Csak az lett volna a vége, hogy ostoba módon eltéved. Nemcsak a cipője, hanem ő maga is elveszett volna "
„- Itt el kell engednem a kezed - súgta a fülébe Homolumbú. - Az én feladatom abban áll, hogy Mezítlábország tartományaiba vezesselek. Nem vagy egyedül: rajtad kívül számos teremtmény jár-kel, vagy épp maradt cipő nélkül a világban. Felismered őket, ahogy engem is felismertél, ott, a láda mélyén " Vissza